A BSE elleni negyeddöntő elvesztése után gyorsan kiderült, hogy az Albrecht-Miskolci VSC-MISI női röplabdázói az Extraliga rájátszásának a folytatásában az NRK-Nyíregyháza csapatával kerülnek szembe. Ismertté váltak a csata időpontjai is, amikor azonban felrobbant az időzített petárda – az edző lemondása. Megbeszélést egyeztetés követett, míg végül sikerült megoldást találni a felmerülő gondokra. Mielőtt azonban meghallgatnánk az elnököt, érdemes megismerkedni Toma Sándor véleményével is!– Az MVSC, és ezen belül a női röplabdaszakosztály sincs rózsás helyzetben – kezdte a tréner. – Azért hívtam fel elnökünket, hogy jelezzem, egyre nagyobbak a gondok. Az egyesületnél és a sportiskolában is edzősködöm, és mivel likviditási nehézségek jelentkeztek, el kellett gondolkodnom a folytatásról. Két gyermekem van, a számlákat fizetni kell, és meglehetősen bizonytalanná vált a jövő. Ezért érzékeltettem az MVSC első emberével, hogy valamit lépni kell. Ennek a jegyében aztán leültünk hármasban Albrecht Józseffel, névadó szponzorunkkal, és megállapodtunk. Úgy vélem, legkésőbb a jövő hét első felében rendeződik a helyzet, megszűnik az áldatlan állapot, és teljes erővel a Nyíregyháza elleni összecsapásra koncentrálhatunk. Maradok, és együtt befejezzük a bajnokságot!
Az ügyben megkerestük Illyés Miklóst is, aki nem köntörfalazott, nyíltan és őszintén feltárta a valós helyzetet.
– Kár lenne titkolni, hogy csaknem kilátástalan helyzetbe kerültünk – kezdte mondandóját az elnök. – Késnek a kifizetések, és ezért fogyott el a szakvezető türelme. A probléma azonban jóval összetettebb ennél! Kiürült a kasszánk, nincs miből fenntartani az egyesület működését, és a sportlétesítményt sem. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy a teljes sportlétesítményünk a MÁV tulajdonában van. A cégtől az üzemeltetésre havonta 400 ezer forintot kapunk, ez egy évben 4 millió 800 ezer forintot tesz ki. El lehet képzelni, hogy ez az összeg mire elegendő, amikor egy hideg téli hónapban a gázszámla meghaladja a félmillió forintot. Az ingatlan üzemeltetése éves szinten 21 millió forint körül van, a hiányzó 16 millió forintot pályázati pénzekből, önkormányzati támogatásból, szponzori bevételekből fedeztük.
Illyés emlékeztetett, hogy kilenc szakosztályuk van: erőemelés, judo, kajak-kenu, kerékpár, labdarúgás, röplabda, thai-box, tenisz, természetjárás. Hozzátette: mélységes csalódást és fájdalmat érezne, ha a felsoroltak közül akár egy is eltűnne a süllyesztőben. A klub korábban arról volt híres, hogy semmiféle köztartozást nem halmozott fel. Nos, pillanatnyilag ezt nem mondhatják el magukról, hiszen az elmúlt év végéről már gázszámlát és villanyszámlát is áthoztak erre az esztendőre. Tartozásuk most hétmillió forint körül van, és ez szinte naponta gyarapodik.
– Mi lehet a kiút? Elképzelhető, hogy minden szakosztálynak a teljes önállósodás útjára kell lépnie – vázolta a jövőt Illyés Miklós. – Minden bizonnyal olcsóbban jönnénk ki, ha csak bérelnénk létesítményeket, mert ebben az esetben legördülne a vállainkról legalább évi 13-15 milliós teher. A jövő héten elnökségi ülésünk lesz, amelyen felelős döntést kell hozni. A klub 56 millió forintból gazdálkodik évente, ebből képtelenség kifizetni 21 milliót a sporttelep fenntartására. Amely ráadásul nem is a miénk! Elköltözhetünk innen, a MÁV pedig tartsa fenn saját tulajdonát. Érzésem szerint azonban hamarosan jelképes áron szabadulni akar majd tőle, és akkor léphet az egyesület vagy az önkormányzat. Doros L.