A művészeti vezetés adja meg, kiről neveznek el egy-egy bérletet. Ez a művészeti tanácsból áll: Béres Attila igazgató, Rusznyák Gábor, Szabó Máté, Keszég László, Szőcs Artur rendezők, valamint a művészeti főtitkár, Koncz Boglárka segít ebben, aki a színház örökös tagja.
Balikó Tamás (1958-2014) színházigazgató, színész, rendező. Miskolcon született, 1981-ben diplomázott a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakán, 1990-ben a rendező szakot végezte el, 2000-ben pedig doktori fokozatot szerzett. 1993-tól 2011-ig a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója. Közben Jordán Tamás főigazgató mellett a Nemzeti Színház művészeti tanácsadójaként dolgozott, ahol rendezett is. Ezt a munkáját határozott elképzelés és biztos színészvezetés jellemezte. Miskolci rendezései: 2009-ben Közjáték Vichyben, 2011-ben Hat hét, hat tánc és Az arany ára, majd 2012-ben Az ügynök halála.
Bősze György (1941-2015) Déryné- és Aase-díjas magyar színész. Budapesten született, 1965-ben színészként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját a Pécsi Nemzeti Színházban kezdte. 1974-től a Népszínház, 1984-től a Nemzeti Színház tagja volt. 1989-től a Veszprémi Petőfi Színház társulatához szerződött. 2001-től a Miskolci Nemzeti Színház művésze volt. 2010-ben Déryné-díjat, 2011-ben Aase-díjat kapott. A padlás Detektívje, A tanítónő főura, vagy A négyszögletű kerek erdő Ló Szerafinjaként is találkozhattak vele a miskolci nézők. Utolsó bemutatóján Tyelegint alakította, Csehov Ványa bácsi című művében.
Csapó János (1924-2015) színművész. Tóalmáson született, 1953-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Pályáját a kecskeméti Katona József Színházban kezdte, két év múlva a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, majd 1957-ben a miskolci, 1958-ban az egri teátrum tagja lett. 1966-tól, a két színház egyesítése óta volt a Miskolci Nemzeti Színház tagja, ahol később örökös tagságot kapott. Déryné-díjas, Érdemes művész, Miskolc város díszpolgára. Kettősség jellemezte színészi karakterét: apró termete miatt sokszor alakított szánalomra méltó figurát, de pengeélesen szigorú is tudott lenni. 2011-ben Molière: Képzelt beteg című előadásában állt utoljára közönség elé.
Déryné Széppataki Róza (1793-1872) az első magyar opera-énekesnő, a vándorszínészet korának legnépszerűbb színésznője volt. Jászberényben született, az egykori Korona-fogadó kocsiszínjében, majd a Sötétkapu melletti csizmadiaszín alkalmi színpadán lépett fel a társulat tagjaként. A női színészek kultusza és az irántuk érzett rajongás teljesen új jelenségnek számított a XIX. században, ő volt az első ebben a szerepben hazánkban. Azon kivételes színészek sorát gyarapította, akik játszhattak az első, leégett és a második, újjáépített miskolci kőszínházban. Miskolcon hunyt el. Nevét viseli a legrangosabb városi színházi elismerés.
Jenbach Béla (1871-1943) színész, szövegíró. Miskolcon született, a Mindszent tér 12. szám alatt lakott édesanyjával és négy testvérével. Már gyerekkorában érdeklődni kezdett a színház iránt. Tizennyolc évesen Bécsbe ment, ahol akcentus nélkül elsajátította a német nyelvet. Ekkor változtatta eredeti nevét, a Jakobovitsot Jenbachra. Elvégezte a színiakadémiát, és a Burgtheaterben kezdett játszani. Kálmán Imre Csárdáskirálynőjének ő és Stein írta a szövegét. A harmadik felvonásba beleírta szülővárosát. Bécsben hunyt el, gyomorrákkal került kórházba. Jenbach Béláról 1955-ben Bécs Hietzing negyedében utcát neveztek el, a schönbrunni kastély közelében.
Kazimir Károly (1928-1999) Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas rendező, színigazgató, tanár, Érdemes és Kiváló Művész. Budapesten született, először Szegeden végzett színiiskolát, majd 1953-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakát. 1955-től két éven át volt a Miskolci Nemzeti Színház rendezője, ahol görög tragédiát rendezett, bebizonyítva ezzel: ezek nem poros műtárgyak. A Thália Színház főrendezője lett 1961-ben, 1972-1991 között pedig igazgató-főrendezőként jegyzik. Közben, 1959-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ahol 1987-1990 rektor lett. A fővárosban hunyt el. Megtagadta a színpadi történelmi hűséget. Ő volt a miskolci teátrumban ma rendező Szabó Máté nagyapja.
Latinovits Zoltán (1931-1976) Jászai Mari-, Balázs Béla- és posztumusz Kossuth-díjas színész. Húszéves korától NB I-es (tartalék) játékosként szerepelt a Haladás SE kosárlabdacsapatában, valamint versenyzett vitorlással. Volt asztalostanonc, hídépítő, végzettsége szerint pedig építészmérnök, mégis sokan színészkirálynak tartják. Gimnáziumi és egyetemi színjátszókörök után 1956-ban segédszínésznek szerződtették Debrecenbe. 1959-1961 között a Miskolci Nemzeti Színház színművésze volt. Itt találkozott Ruttkai Évával, és elkezdődött a színésztörténelem legszenvedélyesebbnek mondott szerelme. Számos filmben játszott, a San Sebastián Nemzetközi Filmfesztivál legjobb férfiszínésznek járó díját vihette haza.
Móricz Zsigmond (1879-1942) író, újságíró, szerkesztő, a 20. századi realista prózairodalom legismertebb alakja. Imádta Miskolcot, szerinte ez a legnagyobb jövőjű magyar város. „Akkora vitalitás van ebben a városban, hogy ha a legcsekélyebb lehetőség nyilik meg a számára, óriási energiák fognak munkába lépni.” Legfiatalabb lánya, Lili a Miskolci Nemzeti Színház színésze volt. 1929-ben itt mutatták be először Nem élhetek muzsikaszó nélkül című színdarabját. Két év múlva ugyancsak Miskolcon tartották a Nyugat folyóiratot népszerűsítő felolvasóestet, melyen Simonyi Mária is részt vett, immár Móricz feleségeként.
Nagy Attila (1933-1992) kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, rendező, Érdemes művész. 1955-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, majd a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött. Aktív részese volt az ’56-os forradalom miskolci eseményeinek. A megyei munkástanács egyik vezetője lett, amiről hamarosan lemondott. 1957-ben letartóztatták, majd egy év múlva tizenkét éves börtönbüntetésre ítélték, 1961-ben amnesztiával szabadult. Játszotta Bánk bán címszerepét. Egyik leghíresebb filmszerepe Vitay tábornok Szabó Magda Abigél című regényének filmes adaptációjában.
Ruttkai Éva (1927-1986) Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő, Érdemes és Kiváló művész. Eredeti neve Russ. Gyermekszínészként kezdte pályáját, színpadon, filmen, televízióban játszotta a magyar- és a világirodalom nagy női szerepeit. Énekelt, táncolt, egyike volt a legszínesebb, legsokoldalúbb magyar színésznőknek. Klasszikus és modern, hazai és külföldi tragédiákban és vígjátékokban, szinte minden műfajban kiváló teljesítményt nyújtott. Tizennyolc évesen szerződtették a Vígszínházhoz, egy rövid ideig játszott a Budapesti Nemzeti Színházban is.
Sebestyén Mihály (1893-1977) színész, színházigazgató. Stern Miksa néven született. 1915-ben a Színművészeti Akadémia elvégzése után Miskolcon kezdte pályafutását. 1926-ban testvérétől, Sebestyén Gézától átvette a miskolci színház igazgatását. Szakismerete és igényessége magas színvonalat biztosított a színháznak. 1939-ben a zsidótörvények miatt lemondott, felségével együtt a pesti gettóban töltötte az ostrom időszakát. 1951-63 között a Színművészeti Főiskola rendező tanszakának tanáraként színházi dokumentációt tanított. Móricz Zsigmond az ő hatására változtatta meg álláspontját, hogy vidéken ne játsszák műveit.
Szabó Lőrinc (1900-1957) Kossuth-díjas költő, műfordító, a modern magyar líra egyik nagy alakja. Miskolcon született, családja azonban hamar elköltözött a városból, iskoláit már Balassagyarmaton és Debrecenben végezte. A nevezetes október 23-i költői estnek Miskolcon a Kossuth Lajos utca 11. számú ház adott helyet, amelyre tábla emlékeztet az épület falán. Így a forradalom napjai Miskolcon egybefonódtak a már életében is klasszikusként ünnepelt költő jelenlétével. Tücsökzene című versciklusában a gyermekkori emlékek felidézésekor felvillannak a miskolci élmények is.
Szemere Bertalan (1812-1869) országgyűlési képviselő, író, jogtudós, az első felelős magyar kormány belügyminisztere, az 1848-49-es szabadságharc idején, a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után Magyarország miniszterelnöke. Vattán született, 1832-ben a sárospataki jogakadémián végzett, 1834-től Borsod vármegye aljegyzője, két év múlva táblabírája volt. 1846-tól ugyanitt másodalispán, az 1843-44-es és az 1847-48-as diétán Borsod megye követe is. A megyében több politikai, civil és kulturális egyesület létrehozója, szervezője, illetve vezetője, így elnöke a Miskolci Casinónak, a Védegylet helyi csoportjának és az Olvasókörnek. A 43-as miskolci tűzvész után részvénykibocsátással biztosította az anyagi hátteret a színház újraépítésének.
