Akik még hisznek a varázslatban
A Brunszvik Teréz Sport Tagóvodában a gyerekek minden évben találkozhatnak a Nagyszakállúval, de otthon is próbálják őt rajtakapni. „Egyszer már majdnem meglestem a Mikulást, csak épp akkor fürödtünk anyával” – mondja lelkesen Maja.
Zsanna, Emma, Marci, Maja, Vince, Melitta és Dorka azt állítja, szoktak kirakni tejet meg sütit a Mikulásnak, sőt van, aki még a rénszarvast is megeteti. Marci már azt is tudja, hogy majd a zöld csizmája kerül az ablakba, amit ő tisztít meg. És természetes, hogy senki sem fog virgácsot kapni, hiszen ők jó gyerekek, nekik csokival lesz tele a csizmájuk. Zsanna játékot kért, Marci pedig hét kisautót, meg egy színváltósat.
Mikor megkérdeztük őket, hogy néz ki a Mikulás, mindenki a versekből megtanult nagyszakállas alakot írta le, akinek piros ruhája van. Marci szerint azonban úgy néz ki, „mint egy szellem.” Egyikük se látta még soha, amikor leszáll a háztetőre, és bebújik a kéménybe. De egyikőjük elárulta, „apa majd kitisztítja a kéményt, és kitesz egy táblát a Mikulásnak, hogy ott kell bemenni”.
Buczkó Dóra azt mondja, lánya januárban lesz 6 éves, és már tavaly felmerült náluk, vajon létezik-e a Mikulás. – Tavaly a vásárlásnál tűnt fel a gyereknek a sok csokimikulás. Egyből meg is kérdezte, miért van ennyi belőle mindenhol, hiszen a Mikulásnak nem kell segíteni. Ezt akkor valahogy sikerült leszerelnem, mostanra pedig már annyira visszaállt a rend, hogy levelet is írt a Mikulásnak – részletezi. Mint mondta, szeretné, hogy higgyen még ebben, hiszen még csak 5 éves.
Az oviban még sosem merült fel a gyerekekben a kétely, hogy a Mikulás nem létezik, osztja meg velünk tapasztalatait Koreny Györgyné tagóvodavezető-helyettes. – A nagyobb tesók miatt van, hogy valakiben van ugyan kérdés, de szerencsére még nem merült fel senkiben, hogy ez az egész mikulásos történet ne lenne igaz. Már van, aki Szent Miklósról is tud, sőt ezt a legendát mi is tanítjuk nekik, az pedig, hogy ebből ki, mit szűr le, az már a gyerekektől függ – emeli ki.
Mikor kell elmondanunk nekik az „igazat” a Télapóról?
A Mikulás, a Jézuska, az angyalok mesébe ágyazott története, a rájuk való várakozás a felnőtt adventi készülődés jelképe a gyerekek számára – mondja Pócsi Orsolya klinikai szakpszichológus. – A kicsik e történetek és szimbólumok segítségével sajátítják el, mit jelent ünneplőbe öltöztetni a szívüket, figyelni a körülöttük lévő csodákat, hogyan kell figyelni egymásra, segítséget adni. A gyerek számára annál nagyobb az öröm, minél tovább hisz a varázslat létezésében, a csodákban. A gyerekek többsége sokkal könnyebben hisz a titokzatos vagy épp láthatatlan dolgokban, amelyeket csak sejtés szintjén észlel. Az este kitett kiscsizma, ami reggelre megtelik, sokkal inkább megadja a lehetőséget bízni a csodában.
„Az úgynevezett mágikus gondolkodás elkerülhetetlen fejlődési szakasz” a szakember szerint. Mint mondja, a gyerekek körülbelül 5-6 éves korig nem képesek arra, hogy a világ ok-okozati összefüggéseit átlássák. Ezért saját elméleteket gyártanak maguknak, amik segítenek nekik eligazodni a világban. Pócsi Orsolya azon a véleményen van, hogy óvodáskorban a szülő még nyugodtan erősítse meg a hitében, ameddig csak tudja. Egy kisebb gyerek még akkor is hisz abban, hogy a Mikulás hozza az ajándékot, ha véletlenül meglátja a szüleit előző este a csizmák körül ólálkodni.
Ha azonban a kisiskolás többször elbizonytalanodva érdeklődik, a kétsége már szinte bizonyosság, akkor érdemes elmondani neki az eddig ismert illúzió hátterét. Felesleges beavatni a titokba csak azért, mert a szülő érettnek tartja rá, annak ellenére, hogy ő még igényli a mesét. Ha az apa és anya különböző álláspontot tart érvényesnek a témában, előbb tisztázzák a kompromisszumos megoldást, amelyet együtt képviselnek a gyerek felé.
Ha eljön a leleplezés ideje, a történetet célszerű az igazság nézőpontjából bemutatni. Elmondani, hogy a Mikulás meséje egy valóságon alapuló legendából nőtte ki magát. Mert Miklós püspök körében valóban éltek olyan szegény gyerekek, akik csak úgy juthattak ajándékhoz, ha egy titokzatos jótevő meglepte őket. Akik egyetlen egy nap kaphattak ajándékot egész évben, a történet továbbfűzése az érzékenyítés megkezdésére is kifejezetten alkalmas. A beavatás után ugyanis feltehető a kérdés: tudtad, hogy most is élnek veled egykorúak hasonló körülmények között? Nem szeretnéd továbbírni a mesét? Örömöt adni, ahogy azt régen Szent Miklós tette? És már lehet is együtt csomagolni a felesleges ruhát vagy játékot. Megbeszélni, hogy a Mikulás nem hazugság, csupán a segítségnyújtás egy régi-régi időkből ránk maradt máig élő és érvényes szimbóluma.
A legenda
A téli ünnepkör kiemelkedő napja december 6., amikor Szent Miklósra emlékezünk, aki a kis-ázsiai Myra egykori püspöke volt a 4. században. Viszóczky Ilonától, a Herman Ottó Múzeum etnográfusától megtudjuk, a keleti egyház egyik legtiszteltebb szentje, akit a gyermekek, családok, fiatal lányok, diákok védőszentjeként is számon tartjanak.
A napjainkban ismert Mikulás alakjában többféle hagyomány emléke ötvöződik. Egyrészt az ajándékozó Szent Miklós legendájának emléke él tovább, de újabb keletű városi hagyomány is fűződik hozzá. Az ablakba kikészített cipőbe rejtett ajándék szokása például osztrák eredetű lehet. Az ünnep illetve a figura ma is használatos elnevezése, a Mikulás cseh eredetű szó, a 19. század végén terjedt el. A középkori hagyományokból eredeztethető a hazai falvakban a 20. század első felétől ismert szokás, mikor a püspököt megszemélyesítő figura kísérőivel házról házra járva, a gyerekeket vizsgáztatta, jutalmazta és megbüntette. Ismert volt a Miklós-napi alakoskodás olyan formája is, mikor a legények kifordított bundát öltve, arcukat korommal vagy álarccal elváltoztatva, láncot csörgetve ijesztették a fonóbelieket, utcabelieket a házakba bezörgetve. A ma ismert jóságos, nagy szakállú, piros ruhás, rénszarvasok vontatta szánon közlekedő Mikulás figura karakterének megformálásához az édességipar és a kereskedelem is hozzájárult, s befolyásolják a kereskedelmi reklámok is.
