Ebben az esztendőben hunyt el Brezsnyev, bomlott fel az ABBA, és ha már könnyűzene, ekkor jelent meg az Edda Művek második albuma. E sorok írójának elsőként a spanyolországi labdarúgó-vb ugrik be, de ekkor született az ötszörös olimpiai bajnok ausztrál úszó, Ian Thorpe is. Ő ugyan nem tempózott a Diósgyőri Tanuszoda medencéjében, de Biros, Kerékgyártó, Kaldau és sok–sok kiváló úszó, versenyző igen. Persze tempózhatott volna, hiszen egyidősek: bizony-bizony, a városrész emblematikus épülete immár négy évtizede szolgálja Miskolc úszni vágyó polgárait.
Ha a falak beszélni tudnának…ha a falak nem is, a szakemberek igen: úszóedzők, testnevelők, gépészek, pénztárosok, sportvezetők sztorijait a mai napig emlegetik: Amikor volt olyan verseny, ahol 300 (!!!) induló jött össze, ahol az áldott emlékű Vígh Jóska bácsi hajnalig írta a jegyzőkönyvet írógéppel, indigóval (vállán az elmaradhatatlan megafon, hiszen bár van hangosítás, mi van, ha az elromlik).
Aztán amikor elment az áram, de ugye edzés el nem maradhat, így vaksötétben is rótták a hosszokat a fiatalok. Ez is mutatja, hogy sose volt gond az edzésmunkával, de a hangulattal sem. Volt nevetés akkor is, amikor egy banketten a testvérvárosunkból, Corbyból érkező küldöttségvezető a következőképpen köszönte meg a vendéglátást: „Telecsinált nadrággal érkeztünk, nem tudtuk, mire számíthatunk, most viszont van tíz nagykövetetek Angliában!”
Közben elröpült a 40 év. Szoktuk mondani, mintha tegnap lett volna. Bár Conan, a barbár (Schwarzenegger nagy belépője a filmiparba) nem hasíthatja a vizet - igen, ez a fantasy is 1982-es – , a miskolci sportbarátok még remélhetőleg nagyon sokáig.
