Gulyás Klára, a Tokaj-Hegyalja Egyetem egyetemi adjunktusa, Szabó-Tóth Kinga, a Miskolci Egyetem Alkalmazott Társadalomtudományok Intézetének igazgatója és Varga Andrea, Miskolc város alpolgármestere a többi közt a nők egyenjogúságának 1857 óta tartó alakulásáról folytatott eszmecserét, amelynek moderátora Spilman Nóra, a Miskolc Televízió szerkesztője volt. A beszélgetés vezérfonalának kiindulópontja az volt, hogy a ma nemzetközi szinten megünnepelt nőnap eredetileg a nők egyenjogúságáért harcoló demonstratív nap volt. 1857. március 8-án ugyanis emberibb munkakörülményeket, magasabb munkabéreket követelő textilipari női dolgozók vonultak New York utcáira. A vendégek egyetértettek abban, hogy a jelenség még ma is aktuális, és mindenképpen figyelmet érdemel mind a munkavállalás területén a bérezés, illetve a szakmai előrejutás tekintetében, mind pedig a női szerepekkel szembeni elvárásokkal összefüggésben kialakult konfliktusok miatt.
Varga Andrea meglátása az, hogy az ünnepnapok ráirányíthatják a figyelmet arra, hogy számos kérdést és szerepfelfogást érdemes újragondolni, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy az a természetes, amiben élünk. A nőknek maguknak is változniuk kell ahhoz, hogy kedvezőbb megítélés alá essenek, akár azért, hogy előrébb jussanak a munkahelyükön, akár azért, hogy kialakítsák a családon belüli szerepek és feladatmegosztások megfelelő egyensúlyát, hívta fel a figyelmet az alpolgármester. – Azt gondolom, hogy nagyon tudatosnak kell lennie ma egy nőnek ahhoz, hogy mindezeket meg tudja valósítani – hangsúlyozta.
Gulyás Klára is a női szerepek újragondolását tartja fontosnak, mert a nők életük során olyan szerepkonfliktusos helyzetekbe kerülhetnek, amelyeket nehéz összeegyeztetni az őket körülvevő lokális közösséggel. Személyes tapasztalata szerint egy nő megítélése attól is függ, hogy az adott nő kötődik-e más, a többségi társadalomtól eltérő kultúrához, vagy sem. – Engem az értelmiségi rétegben is értek már atrocitások – mondta. – Ha például egy szakmai kérdésben leülünk beszélgetni, akkor valahogy mindig úgy terelődik a beszélgetés, hogy nem antropológusként azonosítanak, hanem roma antropológusként. Azt gondolom, hogy ez hiba – tette hozzá. Meglátása szerint a nők azért félnek előrébb lépni bizonyos helyzetekben, mert tartanak az őket érő atrocitásoktól, ami védekezőmechanizmusként értékelhető.
Szabó-Tóth Kinga szerint ma is megfigyelhető az, hogyha egy nő megjelenik egy helyszínen, akkor társítanak hozzá bizonyos dolgokat, s talán azért nem bíznak magukban a nők, mert gyerekkoruktól kezdve magukra vesznek bizonyos sztereotípiákat, illetve azért, mert önmagukat korlátozzák, netán azért, mert nem megfelelően terelgetik őket. – Éppen ezért nagyon lényeges, hogy mire tanítjuk a gyerekeket – emelte ki. Majd hozzáfűzte: a kutatások egyértelműen azt igazolják, hogy a női szerepek megítélése nagyban függ a szocializációtól, a családi mintától, a léthelyzettől és az iskolai végzettségtől.
A hölgyek megállapították, hogy a nők helyzetében pozitív változások is történtek az eltelt több száz év alatt, és a mára kialakult jogi környezet biztosíthatja a nemek közötti egyenlőséget. Végül arról beszéltek, hogy boldogok nőként, és jól érzik magukat a bőrükben.
