II. János Pál pápa rendelete szerint 1993-tól minden év február 11-e, a betegek világnapja. A megemlékezés célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését”, egyben hála és köszönet kifejezése mindenkinek, aki a szenvedőkkel és a betegekkel foglalkozik. Ugyanakkor a nap a betegségek megelőzésének fontosságára is ráirányítja a figyelmet.
Ezen a napon templomokban, kápolnákban és a betegágyak mellett is imádkoznak a betegekért. Az idei évben, a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Központi Kórházban az Isteni Irgalmasság Ökumenikus Kápolnában a görög katolikus egyház képviseletében dr. Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye püspöke vezette az imádságot és dr. Büdi László megbízott igazgató mondott ünnepi beszédet. – Ezen a napon fel kell hívnunk a figyelmet a betegekkel, szenvedőkkel, elhagyatottakkal való együttérzésre, szolidaritásra, valamint az alázattal viselt szolgálatukra. Meg kell próbálnunk a segítő tevékenység mellett megérteni szenvedésüket – mondta. Beszédében azt hangsúlyozta, hogy a test, a szellem és a lélek egysége rendkívül fontos a gyógyulásban. Nem szabad, hogy a gyógyítás kizárólag egészségügyi szolgáltatásokra korlátozódjon anélkül, hogy ezeket bölcsen az orvos, a lélekorvos, a beteg és a családtagok közötti terápiás összefogás kísérné. A megbízott igazgató saját tapasztalatait kiemelve elmondta, hogy a hívő embereket sokkal könnyebb gyógyítani és meggyógyítani is, majd így fogalmazott: azt kívánom, legyen minden nap a betegek világnapja.
Orosz Atanáz prédikációjának irányadó gondolatait a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a betegek világnapjára kiadott körlevele szabta meg. Ennek egyik üzenete az, hogy a keresztény ember nem keresi sem a szenvedést, sem a halált, viszont elfogadja, azzal a tudattal, hogy a földi élet Isten kezében van, és a földi vándorút nem más, mint felkészülés a Teremtővel való találkozásra. Ha valaki nem ezzel a tudattal éli az életét, akkor számára a küzdelmek és a szenvedések hiábavalónak és értelmetlennek tűnnek. A prédikációban a püspök felidézte Bíró László püspök atya tanúságtételét is. Végezetül így szólt: fakadjon belőlünk is imádság a betegekért és a szenvedőkért ezen a napon! Kérjük Istent, hogy adjon szívünkbe részvétet és szeretetet mindazok iránt, aki rászorulnak testi-lelki támogatásunkra!
