Szinva Irodalmi Díjat kapott Szilágyi Márton irodalomtörténész, az ELTE BTK egyetemi tanára, az Irodalomismeret folyóirat főszerkesztője, Nádasdy Ádám író, költő, műfordítóval közösen a MAB Székházban. A díjátadóról korábban már írtunk. Az ünnepséget követően Kőrizs Imre költő, műfordító, a Miskolci Egyetem tanszékvezető docense, a MŰÚT folyóirat szerkesztője beszélgetett az irodalomtörténésszel, aki stábunk előzetesen elmondta, hogy nagy tisztességnek éli meg a kitüntetést, ami teljesen váratlanul érte.
Örömet ad a munkája
„Irodalomtörténészként az a jó, amikor az embernek még vannak ötletei és témái, amelynek a nyomán el lehet indulni. Azt figyeltem meg, hogy két egymást követő tanulmányomnak a témája még véletlenül sem azonos. Mindig egy új témában próbálom magam kipihenni, mivel ez nekem örömet ad. Tehát nem azért csinálom, mert elvárják tőlem” – osztotta meg Szilágyi Márton. „Ez csatangolás az irodalomtörténet témái között a 18. századtól időnként a 21. századig, ami megadja a lehetőséget, hogy a magam számára egy kicsi területen megpróbáljak rendet csinálni és jobban megértsek valamit.”
Elárulta, hogy több füzetre való és számítógépes feljegyzése, valamint rengeteg cédulája van. A korábbi témáit, vagy tanulmányait pedig szereti újragondolni, bővíteni, újraírni. Egyedülálló módon Lisznyai Kálmán költőről például két könyvet is írt.
Szereti újraírni a szövegeit
„Az első Lisznyai Kálmánról szóló kismonográfiám 2001-ben jelent meg, amit húsz év elteltével a covid-járvány idején elővettem és az Arcanum adatbázis segítségével pontosítottam. Tehát produktívan tudtam kihasználni a járványidőszakot. Nagyon élvezem, amikor találok egy újabb adatot és emiatt másképpen alakul a szöveg, mert át kell írnom. Így csak egy valamire kell vigyáznom, hogy tudjam, mikor kell abbahagyni, mert akkor egész életemben csak egy témán dolgoznék” – fejtette ki.
„Célom, hogy az irodalomtörténeti kérdésekre úgy tudjak ránézni, mintha az is eleven, élő irodalom lenne. Úgy olvasni például Arany János Kisebb költemények című kötetét, mintha kortárs költő műve lenne. Ez a kettősség, hogy az ember élő irodalmat is olvas, meg irodalomtörténeti szövegeket, átvilágítja egymást és segít a problémák jobb látásában. Nem gondolnám, hogy másképpen nyúlnék az egyikhez, vagy a másikhoz” – részletezte.
Érdekességekre figyel
Megtudtuk, hogy Szilágyi Márton korábban irodalomkritikával is foglalkozott, de mivel már nem maradt ideje arra a folyamatos olvasásra, amit ez a műfaj igényel, ezért felhagyott a kritikák írásával és váltani szeretett volna.
„Ha találok egy olyan könyvet, amiről azt gondolom, hogy van mondanivalóm, arról azért manapság is szoktam kritikát írni. Ilyen volt például néhány éve Bereményi Géza Magyar Copperfield-je, vagy Térey János önéletírása, ami posztumusz jelent meg, illetve Krusovszky Dénesnek a regényéről. Láttam benne egy olyan érdekességet, amit más kritikus szerintem nem vett észre” – emelte ki Szilágyi Márton.
Elmondta azt is, hogy a közelmúltban egy Petőfi Sándorról szóló tanulmánykötet anyagát készítette el a Petőfi évforduló kapcsán. Felkérésre összesen 17 tanulmányt írt ebben a témában, de ezek korábban különböző helyeken jelentek meg. Emellett pedig a Jókai 200 évforduló köti le. A jövőben még Kölcsey Ferencről szeretne valamit írni, lehetőleg történész szerzőtárssal.
