A CineFest életműdíjasát, Koltai Róbertet aligha kell bemutatni, őt tényleg csak esetleg a ma születettek nem ismerik – még –, egyedi humorát, gesztusait, néhány mondatát egy ország ismeri és idézi. Néha együtt nevetünk, néha együtt sírunk vele. Ezerarcú művész. Megannyi emlékezetes szerepben láthattuk, nem egyet ő maga rendezett is. Említhetjük többek között a kultfilmmé vált Sose halunk meg (1993), a Szamba (1995), A miniszter félrelép (1997), avagy az Ámbár tanár úr (1998) című filmeket, de hosszú a lista. Egy egész életmű.
A meghatódott életműdíjas szerint óriási megtiszteltetés és öröm számára, hogy megkapta a miskolci CineFest nemzetközi filmfesztivál életműdíját, de azt is hangsúlyozta, hogy számára a közönség tapsa és szeretete a legnagyobb díj, amit művészként kaphat.
– Nagyon szépen köszönöm a díjat és ezt a szeretetteljes fogadtatást. Egyetlen egy igazi fájdalmam van, hogy most már több ízben együtt jelenhettem volna meg Tímár Péterrel, de neki egészségügyi problémák miatt nem sikerült eljönni ide. Nagyon nagy rendezőnek tartom, és nagyon büszke vagyok rá, hogy egy napon kaptuk meg ezt a szép díjat – mondta a díjazott, aki felfedte, hogy édesapja Miskolcon született 1912. szilveszterén.
– A Sose halunk meg című film zárójelenetében meg is jegyzem, hogy az édesapám miskolci születésű. 1912. szilveszterén született és neki köszönhetek a világon a legtöbbet. Nemcsak az életemet, hanem azt is, hogy ő úgy mondott verset, a legcsodálatosabb verseket, a gyermekkoromban, ahogyan senki más. Pedig nem volt művész, „focivezető” volt. Ő nem volt benne a kultúrában, az utca nevelte, és a magyar versek voltak neki a minden. Úgy mondott verset, hogy mai napig vannak olyan versek, amiket csak azért mondok a műsoraimban, hogy őt idézzem. Főleg, hogy magamnak felidézzem őt, és azt, hogy hogyan létezik, hogy egy focivezető ilyen tehetséges, ilyen fantasztikusan mondott verset, mondta őket nekem. Ezek szerint csak megszületnem kellett oda, ahová születtem – osztotta meg Koltai Róbert ezt a szép családi emléket a miskolci közönséggel.
Végezetül gratulált a fesztiválhoz és a tőle megszokott humorral megjegyezte az életműdíjra utalva:
„érdemes volt 81 és fél évig várnom.”
Ezután nagy meglepetésre a megajándékozott ajándékozta meg a közönséget egy verssel, amely talán egyike azoknak, amelyeket az édesapjától hallott gyermekként, elszavalta – nem, valójában drámai erővel előadta – Petőfi Sándor Péter bátya című versét.
És a meghatódás sora most a közönségen volt.
A Koltai Róberttel készült interjút a hétfői Miskolc Má-ban, a Miskolc Televízió híradójában is megnézhetik majd.
