Ásványok: egyedülálló
A Herman Ottó Múzeum rendelkezik egy igazán különleges gyűjteménnyel. Az 1980-ban létrehozott gyűjtemény tartalmazza a Magyarországon jelenleg ismert ásványok kilencven százalékát, ami egyedülálló az országban. A teljes gyűjtemény hetven százaléka hazánk területéről való, húsz százaléka a Kárpátokon túlról, a maradék tíz százaléka pedig a nagyvilágból származik. Az egész anyag több mint húszezer tételből áll.
Diósgyőrtapolcai-barlang
Kevesen tudják, hogy Diósgyőrben is van Tapolca, azaz meleg víz, meleg vizű forrás. Az itt található barlang rendkívül érdekes. A Diósgyőrtapolcai-barlang különlegességét az adja, hogy közel ezer, a Szeleta-kultúrából származó őskőkorszaki lelet került elő innen, valószínűleg eszközkészítő műhelyként használták. De találtak őskori, bronzkori és középkori leleteket is benne. A diósgyőri barlang alsó rétegeiben közel ezer paleolit penge, lándzsahegyek és állati maradványok voltak.
Bejárata az egykori Várfürdő területén van, csak külön engedéllyel látogatható. Szendrei János kutatásai szerint a környéken élők úgy gondolták, hogy a barlang egy alagút része, amelyen át az egri várba lehet eljutni. Ezt azonban a kutatások cáfolták. A barlang nyolcvanhét méter hosszú, a felső triász mészkőben kialakult, több bejárattal nyíló inaktív forrásbarlang hetven méter hosszban ismert, 1982 óta fokozottan védett.
Ősi vár a mai alatt
Minden kétséget kizáróan Diósgyőr már az őskorban is lakott volt a régészek kutatásai szerint. A várral szemben elhelyezkedő Várhegyen – illetve annak aljában – őskori település nyomaira bukkantak.
Az írott történelem előtti időkben keletkezett a diósgyőri földvár is. Több ezer évvel ezelőtt a mai vár helyén álló kis dombot a területen élők földhányással kiegészítve köralakú erőddé képezték ki.
Az erődítést az avarok már bizonyosan Győrnek nevezték, a honfoglaló magyarok birtokba vették, és tovább használták. A honfoglalás ideje alatt és közvetlen az utáni időkben épült ősmagyar várak is mind földerődök voltak, melyek a kő- és bronzkori telepek fölé az avar rhingek módjára úgy épültek, hogy a körülötte lévő árkokat mélyítve, annak földjét a vár magasságának emelésére fordították, és hogy le ne omoljon, facölöpöket és gerendákat verték közé, vesszőkkel összefonták, agyaggal tapasztották, és végül gyeppel, gyepűvel fedték.
Diósgyőr nevének eredete
„[...] és tábort ütének a Heuyou-folyó mellett a Tiszáig és Emeudig és ott maradának egy hónapig. Holott is a vezér Bungernek, Borsu atyjának, nagy földet adott, a Tapolucea vizéről a Sauyou vizéig, melyet Miskoucynak hínak, és adott neki egy várat, melyet Geurunak neveznek s azon várat fia Borsu a maga várával, melyet Borsodnak hínak, egy vármegyévé tette” – írta a 13. században Anonymus.
Diósgyőr nevét számtalan változatban találjuk az évszázadok folyamán. Anonymusnál fordul elő először, ahogy ezt fentebb is olvashatjuk, ő Geurunak nevezi. Aztán 1248-ban Nagygyőr (ez különböztette meg Kisgyőrtől), 1261-ben Nagyvár, 1313-ban Geur, 1315-ben Győs Geűr, 1333-ban Geör, 1341-ben Gewr, 1366-ban Diosgwr, 1376-ban Dyosger, 1399-ben ismét Nagygyőr, 1416-ban Dywsgewr, 1471-ben Dyosgywr és Dyos Gywr, 1472-ben Diósgyewr, 1473-ban Dyosgyeor, 1478-ban Dyosgyer és Diósgyeör, 1504-ben Dyos Gewr.
Érdekesség, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem miskolci tartózkodása idején Diós Gyűrnek írja. A Győr név egyébként a középkorban személy- és nemzetségnévként is szerepel az írott forrásokban.
Először tehát Geurunak nevezték a kör alakú földvár miatt, amely már a honfoglalás korában – vagy akár már sokkal korábban – létezett.
Na de miért diós? Szendrey János, Miskolc nagy helytörténésze, monográfusa szerint a pálos rend remetéinek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a gyümölcsös-, és dióskertek meghonosításával Diósgyőr Diós-győrré lett a 14. század folyamán.
Kis tó a vár mellett
Volt egy kis tó a vár mellett, amely a várárok vízellátásáért volt felelős. A tavat az ötvenes években töltötték fel, és a forrásait bekötötték városunk vízellátásába. Érdekesség, hogy mindenki biztosan látta már a tavat – mégsem maradt meg az emberek emlékezetében –, hiszen a papír kétszázas hátulján láthattuk a várat és a kis tavat egyaránt.
Manapság a Tündérkert van a tó helyén.
Reiman Zoltán
