Amikor a vár elpusztult
A szomorú végű tatárjárás idején – a muhi csata után – IV. Béla királyunk valószínűleg a mai Miskolc területén át menekült nyugat felé az üldözői elől. A tatárok elpusztították Győr várát és a diósgyőri várat. A lakosság a hegyekbe menekült, barlangokban rejtőzködött el.
A Varga-hegy mellett található az Öröm-hegy, amely állítólag arról kapta nevét, hogy Miskolc és Diósgyőr lakossága ott ünnepelt, miután elvonult a tatár veszedelem. Ott várták azt a pillanatot, hogy visszatérjenek otthonaikba.
A diósgyőri vár pusztulása azért is valószínű, mert 1261-ben királyunk Nagygyőrt egyszerűen csak földként említi, amely Borsod várához tartozott. Erődítés ekkor már nem állt Diósgyőrben, illetve az egykor ott álló vár is valószínűleg elpusztult. A 13. század második felében az Ákos nemzetség tűnt fel birtokosként, Ernye bán személyében.
A legenda szerint Ernye bán pihent lovát adta át IV. Bélának, hogy az uralkodó tovább tudjon menekülni, míg ő szembenézett az ellenséggel. Jutalmul kapta Diósgyőrt. Egy másik nézet szerint azért lett a lerombolt vár és a falu birtokosa, mert Bélát fia, a későbbi V. István király elleni harcokban támogatta. Az akkor még regnáló Béla király és fia közötti isaszegi csata során Ernye bán hősiesen harcolt, tartja a krónika. A csatát Béla elvesztette, ezért ezt követően a keleti országrészt fia uralta.
Ernye bán birtoklása ismét a magasba emelte Diósgyőr zászlaját: külön uradalom központjává tette a települést. Ő építtette újjá a várat a tatár pusztítás után, ekkor a krónikák sokáig „új várként” emlegették Diósgyőrt.
Pálosok Diósgyőrben
A szentléleki pálosokról sokan hallottak város- és megyeszerte, a diósgyőri pálosokat azonban kevesen ismerik, pedig egyes források szerint Diósgyőr elnevezése is a nevükhöz köthető. A Krisztus Szent Teste néven felszentelt kolostorban éltek, a mai Majláth területén.
Arra, hogy pontosan mikor épült a diósgyőri pálos kolostor, teljes bizonyossággal nem tudunk választ adni. Annyi biztos, hogy 1304. április 5-én okleveles említés történik róla, amikor István nádor – Ernye bán fia – halastavat adományozott a diósgyőri remetéknek. István nádor haláláig, 1315-ig támogatta a diósgyőri és a szentléleki pálosokat is, ezért őt tekintjük a diósgyőri pálos kolostor alapítójának.
A szerzetesek sorsa a reformáció idején tragikus fordulatot vett. 1526-ban Serédy Gáspár, Ferdinánd király híve dúlta fel a diósgyőri kolostort, mivel a rendház akkori perjele Szapolyai János király híve volt. A rendházat véglegesen Balassa Zsigmond pusztította el 1549-ben, a szentléleki kolostorhoz hasonlóan. 1563-ban már elpusztult monostorként tartották számon.
1638-tól a pálosok ismét működni kezdtek. 1708-ban a rendfőnök visszakérte a diósgyőri pálos javakat a királytól, amelyeket 1737-ben vissza is kaptak, a szentléleki kolostor birtokaival együtt. A kolostor és a templom újjáépítése Kotnaki Fülöp sajóládi perjel szorgalmazására 1739-ben kezdődött, és 1742. május 27-re fejeződött be, tízezer rajnai forint költséggel.
A pálosok újjáéledése azonban nem tartott sokáig: II. József 1786-ban feloszlatta a rendet, mivel úgy ítélte meg, hogy nincs hasznára az államnak.
A Boldogságos Szűz Mária-szobor, amely ma is látható a diósgyőri római katolikus templom előtti kereszteződésben, és amely a miskolci Csupros Mária „testvéralkotása”, 1811-ben került el a kolostorból.
1811. június 17-én a felsőgyőri kolostor végleg feloszlott, és kincstári kezelésbe került. Az épületet csaknem napjainkig nagyrészt az Erdőgazdaság és utódintézményei használták, majd néhány éve a Nébih vette át a területet. Az egykori kolostorkert műemlékvédelem alatt áll.
1973-ban, a majláthi lakótelep építése előtt régészeti feltárás kezdődött a területen, amelyet ideiglenesen félbehagytak, és azóta sem folytattak.
Érdekesség, hogy 1928-ban Füstös Pál plébános javaslatára megváltozott Diósgyőr címere. Az addigi címer Szűz Máriát ábrázolta a kis Jézussal két diófa között, ezeket azonban pálmafákra cserélték, mivel a pálosok címerében ez a motívum szerepel. A változtatást a belügyminiszter jóváhagyta, így a csere hivatalosan is megtörtént.
Reiman Zoltán