A vármegyeszékhelyen élő ügyvéd számos miskolci programban részt vesz, akár szervezőként is. Most egy sorozatot hozott létre, aminek két alkalmán már túl is van.
– Olyan embereket hívok meg, akik részben ismertek, részben kevésbé ismertek, akár civilek is, de az a közös bennük, hogy az életük során komoly változásokon mentek keresztül. Lehet ez munkahelyváltás, költözés, akár országváltás, egészségi állapot megváltozása, gyermekáldás vagy éppen valamilyen nem várt élethelyzet. Engem az érdekel, hogy ezekből a tapasztalatokból hogyan tudunk erőt meríteni. Szerintem a közösségi médiát sokszor nem arra használjuk, hogy mások élettörténetéből inspirációt kapjunk. Én viszont szeretném a figyelmet arra irányítani, hogy a társadalomnak és a városnak van egy szövete, amely értékekből áll, és ezekről beszélni kell. Kommunikálnunk kell egymással, mert ha nem tesszük, akkor kevesebbek leszünk – nyilatkozta Jacsó Pál.
Látásvesztés után hangoskönyv
Ügyvédként is gyakran tapasztalja, hogy nem mindig a száraz jogi megoldás a legjobb.
– Például amikor családsegítőben működöm közre. Van, amikor valamit papíron nem is lehet elintézni, mégis akad valaki, akinek sikerül, mert ügyes, mert talált egy utat. Ilyenkor azt mondom: nézzük meg, ő hogyan csinálta, hogyan oldott meg egy családi problémát. Ha nem osztjuk meg egymással a tapasztalatainkat, akkor elszigetelődünk – mondta Jacsó Pál, aki elárulta, február 26-án, csütörtökön már a második alkalom lesz a sorozatból. – Az első alkalommal Lajos András színművész és Takács Pető Péter voltak a vendégeim. Péter kilenc éve, felnőttként veszítette el a látása 95 százalékát. Előtte aktív életet élt, zenélt, dobolt, ingatlanokkal foglalkozott. A látásvesztése után kezdte el a hangoskönyvek népszerűsítését, és így találtak egymásra Lajos Andrással. Azóta együtt járják a Felvidéket, Észak-Magyarországot, de az ország más részeit is, és gyerekeknek mutatják be a hangoskönyvek világát.
Élettapasztalatok csapnak össze
Jacsó Pál körülbelül hathetente tervezi a beszélgetéseket, többnyire csütörtökönként, mert azt szerinte „kispénteknek” is hívják, és a helyszín egy olyan közeg, ami egyszerre pub és kulturális tér.
– A jövőben is olyan embereket szeretnék meghívni, akik jól kommunikálnak, mert nem én akarok lenni a középpontban. Inkább minimalista módon vezetem a beszélgetést. Nem előre megírt kérdések mentén haladunk, hanem inkább úgy, mintha az utcán találkoznánk, és őszintén beszélgetnénk. Fontos, hogy legyen valamilyen művészi vagy közéleti tevékenységük, de még fontosabb, hogy legyen élettapasztalatuk, amit át tudnak adni. Gondolkodom például Némethi Lajos Szabó Lőrinc irodalmi díjas költőn és az Erdélyi Magyar Örökség Díjjal rendelkező Szondy Sándor fafaragó népi iparművészen. Eszembe jutott például egy lelkészházaspár is, Hangóék, akik huszonvalahány éve költöztek ide, és itt építettek közösséget. Nekik is volt több újrakezdés az életükben. Később fiatalokat is szeretnék megszólítani. Olyan embereket keresek, akikre bejön 30–40 ember, mert van közönségük, és akik mögött valódi történet áll – mondta, majd hozzátette, legfontosabb, hogy beszélgető partnerei pozitív szemléletűek legyenek.
Másképpen látja őket
Jacsó Pálnak konkrét naptárbejegyzései még nincsenek, ötletek annál inkább, és hogy miért?
– Miskolcot újrakezdő városnak tartom, tele olyan emberekkel, akik már bizonyították, hogy képesek talpra állni. Nyitott szemmel kell járni, beszélgetni, és észrevenni ezeket a történeteket. A kisebb tapasztalat is tapasztalat. Vannak nehéz témák is, például amikor egy családban sokáig nem születik gyermek, és aztán mégis. Ezek érzékeny kérdések, és nekem is fejlődnöm kell abban, hogyan közelítsek hozzájuk. De nem félek tőlük. Tisztelettel és szeretettel fordulok az emberek felé, és van bennem némi humor is, ami segít oldani a feszültséget. A szemszögem talán kicsit más, mint másoké. Nem vagyok büszke erre, egyszerűen csak nyitott vagyok az életre. Hívő emberként sem utasítom el az ateistákat, mert attól még valaki lehet jó ember. És attól sem lesz valaki automatikusan jó, hogy hívőnek mondja magát. Vannak bennem sztereotípiák is, amelyeket időnként az élet ír felül. Számomra ez a sorozat őszinte beszélgetésekről, élettapasztalatról szól, humorral és komolysággal, nyitottsággal és önreflexióval – mondta Jacsó Pál, aki bevallottan kapcsolódási pontokat keres.
A mostani beszélgetésben, csütörtökön 18:00-tól, a miskolci Grizzly Music Pubban az Ukrajnából a 2000-es évek elején áttelepült Vihula Mihajlo gitárművész, tanár, zeneszerző és Jacsó Gizella (a szervező testvére – szerk.) regenerációs tanácsadó, hivatásos túlélő és újrakezdő lesz a vendége. A két beszélgetőpartner között emberi kapcsolat is van, hiszen Jacsó Gizella az elsők között rajongott Vihula Mihajlo művészetéért, amikor ő még nem is volt ennyire ismert.
