Az „Analóg” című mű József Attila "Mondd, mit érlel" című versének ihletésére született, és a környezetvédelem, valamint környezetünk tisztán tartásának kérdéseire irányítja a figyelmet - tájékoztatta szerkesztőségünket közleményben a MiReHu Nonprofit Kft.
A vers nemcsak írott formában készült el: a szervezet munkatársai közös versmondással keltették életre, amelyről felvétel is készült. A kezdeményezés egyszerre tisztelgés egy másfél évszázados szakmai hagyomány előtt – hiszen idén 150 éves a miskolci hulladékszállítás –, valamint párbeszédindítás is arról, miként tekintünk azokra a mindennapi tevékenységekre, amelyek csendben, mégis nélkülözhetetlenül biztosítják egy város működését - számoltak be.
A program a Makuka 150 emlékév részeként valósul meg, amelynek célja, hogy közelebb hozza, érthetőbbé és emberközelibbé tegye ezt a sokszor háttérben maradó, mégis alapvető jelentőségű területet - foglalták össze.
A versmondásról a videó: ITT érhető el
Jacsó Pál: Analóg…
Mondd, mit érlel annak sorsa,
aki eldobálja a szemetet,
kiskutyái: Fifi meg Morzsa,
szimatolva az utcát-teret,
névjegyüket a járdán hagyják,
sárgásbarna lesz cipőd talpa,
de sokszor bizony szelektív
még a gazdi emlékezet.
Mondd mit érlel annak sorsa,
akinek kemény a seprűnyél,
s nem lesz jóbarátja a lapát,
de a mindig tiszta udvar,
a meszelt falú házzal együtt,
néhány évig túléli még
a rendszerető nagypapát…
Mondd, mit érlel annak sorsa,
aki a sittet a Bükkbe hordja,
a kályhát, a kanapét, a karosszéket,
s ha rajtakapják, se bűn- se szégyenérzet.
Arcán a gőgösök ravaszsága.
Mért nincs nálunk a rendeseknek
egy rögtönítélő hatósága?
Mondd, mit érlel annak sorsa,
aki az avart elégeti,
aki a komposztról még nem is hallott,
de önmagát kis kertészlegényként
a szomszédasszonynál fényezi.
S mondd, mit érlel annak sorsa,
aki szabadnapján, önkéntesként
összeszedi a szemeted:
cipeli, konténerbe hordja
a megunt, árva plüssmackókat,
meg pelenkahegyeket.
Fizetséget nem kap érte,
jó szót is csak keveset,
hálát pedig nem is vár,
míg sok közömbös ellendrukker,
ha lekopott a felnijéről
mind a tükörradiál,
a fáradtolajos kannával
az erdőszélig meg sem áll.
De vannak rendes milliók is:
tiszta udvar és tiszta ház.
Kik tudják: a munka becsület dolga,
s kéz a kézzel kezet ráz.
Így nő majd fel egy felelős,
új digitális nemzedék,
büszkén hordva a szívében
analóg kis nemzetét.
