Lőrincz Róbert 1951-ben Pácinban született, jelenleg Mályiban él és alkot. Életműve szervesen kötődik Miskolchoz és az észak-magyarországi régióhoz: több mint fél évszázados művészi pályája során következetesen és magas színvonalon járult hozzá a térség vizuális kultúrájának gazdagításához, közösségi és szakmai jelenlétével pedig meghatározó alakjává vált a helyi képzőművészeti életnek.
– A festészethez való kötődésem nagyon korán kialakult. A családomban is voltak tehetséges emberek: az egyik unokanővérem Herenden porcelánfestőként dolgozott, édesapám pedig a hadifogság idején örökítette meg a fogolytársait, rendkívül karakteres rajzokkal. Én már általános iskolában elkezdtem rajzolni, annyira, hogy a tankönyveimet is telefirkáltam, aminek nem örültek a szüleim, de nem tudtam visszafogni magam. Ez egy belső késztetés volt. Később, középiskolásként már tudatosan kerestem a fejlődési lehetőségeket, és mesterektől akartam tanulni – mondta.
Lukovszky Lászlónál kezdett, majd Papp László és Seres János vezetésével a Vasas Képzőművész Körben mélyítette el tudását. 2005 óta a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete festő szakosztályának tagja, emellett számos művészeti szervezet, köztük a Borsodi Alkotók Körének, a Diósgyőri Vasas Képzőművész Egyesületnek, a Kapos ART Egyesületnek és a Képgrafikusok Olgyai Viktor Egyesületének aktív résztvevője.
Művészetére a festészet és a grafika egyaránt jellemző, munkái a hagyományos technikák iránti elkötelezettséget és a kortárs szemlélet nyitottságát ötvözik.
– Volt egy időszak, amikor a salgótarjáni tűzhelygyárhoz kapcsolódó művésztelepen tűzzománccal is dolgoztam. Ezek a nyári alkotótáborok nagyon sokat adtak: egy teljesen új technikát ismertem meg. A munkásságomra visszatekintve arra vagyok a legbüszkébb, hogy nagyon sok kiállításon vehettem részt. Főként csoportos tárlatokon szerepeltem, de voltak önálló kiállításaim is. Erdélyben, Kolozsváron például egy önálló bemutatkozásra nyílt lehetőségem, később Margittán is kiállítottam. Emellett számos más helyen is megjelentek a munkáim, például a debreceni Téli Tárlaton, különböző országos jellegű kisgrafikai kiállításokon, például Újpesten. Ezek mind fontos állomások voltak számomra. Az egyik legemlékezetesebb önálló kiállításom a „Cserebere” volt, amely egy különleges koncepcióra épült: a művésztelepeken készült munkáinkat egymás között elajándékoztuk, és ebből állt össze egy olyan anyag, ami egy közösségi alkotói folyamat lenyomata lett. Ez számomra különösen izgalmas és értékes tapasztalat volt – árulta el.
Önálló kiállításai Miskolcon évtizedeken át folyamatos jelenlétet biztosítottak számára a város kulturális életében. Munkásságát számos szakmai elismerés kíséri, köztük országos kiállítások egyéni díjai, valamint a Hatvani Kisgrafikai Tárlat fődíja. Mindezek alapján Lőrincz Róbert életműve méltó a Kondor Béla-díj szellemiségéhez.
