Már fiatalon körvonalazódott benne, hogy segítő pályát választ.
– Bennem mindig megvolt ez az ösztön, hogy gondoskodjak, segítsek másoknak – idézte fel. Hozzátette: bár az óvónőképző is szóba került, végül az egészségügy mellett döntött.
Szakiskolai évei alatt hamar megszerette a hivatását. A képzés gyakorlatorientált volt, így már tanulóként is sok tapasztalatot szerzett.
– Egy hét munka, egy hét iskola volt a rendszer, és nagyon sok mindent ránk bíztak. A harmadik év végére gyakorlatilag komplett tudást kaptunk – mondta, majd hozzátette: ezek az évek alapozták meg azt a szemléletet, amellyel később a betegei felé fordult.
1986-ban végzett, majd pályafutása első évét üzemegészségügyben töltötte. Ezt követően a megyei kórház idegsebészeti osztályán helyezkedett el, később a traumatológián dolgozott tovább.
– Ott éreztem igazán, hogy a helyemen vagyok, és hogy ebben a munkában lehet a legtöbbet segíteni – fogalmazott.
Szakmai fejlődése érdekében folyamatosan képezte magát, közben pedig munka mellett érettségit szerzett a Diósgyőri Gimnáziumban. Később foglalkozás-egészségügyi szakápolói, valamint klinikai szakápolói, körzeti és közösségi szakápolói végzettséget is szerzett, amelyekkel egyre szélesebb körű feladatokat tudott ellátni.
Pályája egyik emlékezetes állomása az 1990-es ózdi vaskohászati baleset volt, ahol az áldozatok ápolásában vett részt.
– Nagyon magaménak éreztem azt, hogy segíthetek, anyáskodhatok azok felett, akiknek erre szükségük van – mondta.
Munkáját akkor egészségügyi minisztériumi dicsérettel ismerték el.
1998-tól az alapellátásban, körzeti ápolónőként dolgozik, amelynek során hosszú távon alakított ki kapcsolatot a betegekkel.
– A háziorvoslásban valamilyen szinten családtagként tekintenek az emberre. Egy-egy család több generációja is hozzánk tartozik – fogalmazott.
Feladatai a rendelőn túl a betegek otthonára is kiterjednek: a mindennapi ellátástól kezdve a sebkötözésen és az infúzió beadásán át egészen az idősek életvitelének segítéséig. A hivatalos munkaidőn túl is sokszor támogatja a rászorulókat, akár a mindennapi ügyintézésben, ami sok esetben legalább akkora segítséget jelent, mint az egészségügyi ellátás.
– Vannak olyan dolgok, amiket nekem talán szívesebben elmond a beteg. És nagyon jó érzés, amikor visszajönnek, hogy segített a tanácsom – tette hozzá.
Illésné Réthi Judit több mint három évtizedes munkája során nemcsak szakmai tudásával, hanem elhivatottságával is hozzájárult a miskolci betegek ellátásához. Lelkiismeretes, sokrétű és példamutató tevékenysége hosszú időn át meghatározta a diósgyőri betegek mindennapi ellátását. Szakmai elhivatottságával és széles körű tudásával méltó Miskolc város Nívódíjára.
