Negyvenhét évet töltött az ifjúság szolgálatában és hetven éve ismeri a feleségét Sindel Imre nyugalmazott pedagógus, aki szombaton ünnepelte 90. születésnapját. Ebből az alkalomból köszöntötte szirmai otthonában a miskolci önkormányzat nevében Matiscsák Éva alpolgármester és Czinkné Sztán Anikó önkormányzati képviselő, október 27-én, kedden. Az ünnepeltet ajándékkal, egy üveg borral és emléklappal, kedves feleségét, Icát, pedig egy virágcsokorral lepték meg, akik nagy örömmel fogadták a köszöntést.
Családtagjai és a Martinkertvárosi Nyugdíjasklub – ahová több tanítványa is jár – szombaton hatalmas ünnepséget rendezett számára. Vetítés mellett, még tahiti tánc is volt, mert veje Tahitiról származik. Imre bácsi szívesen beszélt családjáról és emlékezett vissza fiatal korára.
- Hetven éve ismerjük egymást a feleségemmel és 65 éve vagyunk házasok, az egyetemen ismerkedtünk meg. A nejem hajdúböszörményi és azért esküdtünk meg 1961-ben, hogy idehelyezzék Miskolcra. Szarvasról származom egy hat gyermekes családból, de a testvéreim mostanra meghaltak – idézte fel Sindel Imre. - Negyvenhét évet a fiatalok körében töltöttem, mint biológia tanár. 1959-től a Kilián Gimnáziumban (mai Diósgyőri Gimnázium) tanítottam és sokáig még nyugdíj után is óraadóként. Amikor bekerültem oda, csodálatos tantestület és a Kossuth-díjas Peja Győző igazgató fogadott. Nagyon megszerettem Miskolcot, különösen a kubikolás és a kirándulások alkalmával – mesélte.
Felesége, aki szintén a Kilián Gimnáziumban tanított, eldicsekedett vele, hogy szeptemberben vette át a vasdiplomáját.
- Világ életemben mozgékony ember voltam, fiatal koromban kosaraztam is a DVTK tartalékos fiú csapatában. Úgyhogy kicsit nehezen viselem, hogy mostanra valamennyire legyengültem. Egyébként máig szeretem az embereket és a társaságot, úgyhogy örülök neki, hogy tagja lehetek a Martinkertvárosi Nyugdíjasklubnak már tíz éve – folytatta az ünnepelt, hozzátéve, hogy két felnőtt lány unokája van, de dédunokája még nem született.
Szerintem a hosszú élet titka az, hogyha normálisan élünk, és semmit sem viszünk túlzásba. Szeretni kell azt, amit csinál az ember. Nekem nagyon nagy szerencsém volt az életben, és amikor a tanári közösségből sikerült átkerülnöm a nyugdíjas közösségbe, akkor az boldoggá tett. Viszont még szeretném megélni, hogy dédunokám szülessen.
- osztotta meg.
