A munkaszerződések megkötésekor a felek gyakran alkalmaznak bizonyos tartamú próbaidőt. A Munka Törvénykönyve (Mt.) alapján a próbaidő hossza legfeljebb 3 hónap lehet, melyet kollektív szerződés maximum 6 hónapra hosszabbíthat.
A próbaidő funkciója az, hogy a munkáltató megismerje a dolgozó képességeit, a dolgozó pedig felmérje, hogy valóban ilyen munkakörnyezetre és feladatokra számított-e.
A próbaidő legfontosabb munkajogi sajátossága, hogy ez alatt az idő alatt a munkaviszonyt bármelyik fél azonnali hatállyal, indokolás nélkül megszüntetheti. Nem kell felmondási időt tölteni, nincs végkielégítés, és a munkáltatónak nem kell bizonyítania, hogy a dolgozó alkalmatlan volt a feladatra. A próbaidő alatti azonnali hatályú megszüntetés jognyilatkozatát írásba kell foglalni, és annak még a próbaidő utolsó napján, igazolható módon, meg is kell érkeznie a másik félhez.
Gyakori az a tévhit, hogy ez egy korlátlan, abszolút jog, de a bírói gyakorlat szerint az indokolás nélküli felmondás sem ütközhet a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe vagy az egyenlő bánásmód elvébe.
Olvasónk esetében, aki a próbaidő alatt jelentette be, hogy beteg, és a munkáltató másnap indokolás nélkül megszüntette a munkaviszonyát, a bíróság megállapíthatja, hogy a felmondás valójában joggal való visszaélésnek minősül.
Ehhez azonban, terjedelmes bizonyítási eljárást kell lefolytatni, melynek kimenetele alapozhatja meg ezt a döntést. Így mindenképpen ügyvédi segítséget célszerű igénybe venni a bonyolult jogi probléma kezelésére.
Dr. Tulipán Péter ügyvéd lektorálta dr. Strassburger Gyula ügyvéd
