A Galéria közössége számára ez a búcsú saját történetünk egy fontos fejezetének lezárulását is jelenti. Munkája beépült intézményünk mindennapjaiba, a város művészeti gondolkodásába, mindabba, amit ma továbbviszünk. Másfél évtizeden át vezette a Miskolci Galériát. Intézményépítő tevékenységét a művészet iránti elkötelezettség, a tanári hivatás és a közösségért vállalt felelősség határozta meg. Kiállítások, kiadványok, szakmai együttműködések révén dolgozott azért, hogy Miskolc és a régió képzőművészeti értékei méltó figyelmet kapjanak, és a város az ország művészeti életének eleven, kezdeményező szereplője legyen. Ezt a munkásságot ismerte el Miskolc 2008-ban a díszpolgári címmel - olvasható a Herman Ottó Múzeum közösségi oldalán, ahol részletes életrajza is olvasható.
Egy intézmény történetében az egymást követő kiállítások és megjelent könyvek számba vehetők. Nehezebb megmutatni azt, amit egy vezető szakember szemlélete hagy maga után: a mércét, amelyhez később is igazodunk, a kérdéseket, amelyeket továbbgondolunk, a feladatokat, amelyeknek jelentőségét tőle tanultuk meg felismerni. Dobrik István örökségét a Galériában így is őrizzük. Abban a felelősségben, amellyel a ránk bízott művekhez és életművekhez fordulunk, és abban az igényben, hogy munkánk értelme a közönséggel való találkozásban teljesedjen ki - fejtették ki.
Tevékenysége messze túlnyúlt a kiállítótermeken. Főiskolai, majd egyetemi oktatóként, könyvek és folyóiratok – köztük az Új Holnap – szerkesztőjeként, alkotóközösségek szervezőjeként a város szellemi életét szolgálta. Alapítóként vett részt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának, valamint a Szépmesterségek Alapítványnak a létrehozásában. Később a helyi kulturális közélet meghatározó személyiségeivel együtt hívta életre a Múzsák Kertje Alapítványt, amely ma is őrzi Miskolc jeles alkotóinak és gondolkodóinak emlékét – s most már Dobrik Istvánét, Pista bácsiét is - foglalták össze.
Amikor pályájáról beszélt, mindig kiemelte az intézményi háttér és a tehetséges fiatal munkatársak meghatározó szerepét, akik terveinek megvalósítását segítették. Saját eredményeiben a közös munka értékét is látta. Elindította fiatal kollégáit a pályán: megtanította a szakma és a művészet szeretetére, majd útjukra bocsátotta őket. Mindazok, akik tőle tanultak, immár örökségét viszik tovább - részletezték.
Most, a búcsú pillanatában különös súllyal szólnak hozzánk saját szavai:
Életemben mások értékteremtő munkájának elismertetése jelentette az örömet.
Ebben a mondatban ott van művészettörténészi és közösségteremtő munkájának egyik legszebb és legfontosabb gondolata. Felkelteni az érdeklődést az alkotás iránt, és segíteni azt a célt, hogy egy életmű megtalálja a helyét, és hozzáférhetővé tenni mások számára azt, amit értékesnek ismert fel - magyarázták.
A Herman Ottó Múzeum, a Miskolci Galéria és a város kulturális közössége nevében hálával köszönjük mindazt, amit ránk hagyott. Osztozunk családja, hozzátartozói, barátai, egykori munkatársai és tanítványai gyászában. Emlékét munkásságának megőrzésével és annak a szakmai figyelemnek a továbbadásával szeretnénk tisztelni, amelynek egész pályáját szentelte - fogalmaztak.
Amikor 2018-ban átvette a Miskolci Múzsa díjat, így zárta beszédét:
Nagy megtiszteltetés volt önökkel egy korban élni.
Most mi fordulunk felé és búcsúzunk tőle e szavakkal: Kedves István! Nekünk volt megtiszteltetés. Hálával és szeretettel búcsúzunk Tőled - üzenték.