Bár a fesztivál első napjain az időjárás nem fogadta a MENezőket a kegyeibe, de ez senkit sem tántorított el a négynapos fesztiváltól. Eső ide, vagy oda, MENre MENni most is MENő volt, és zsúfolásig megtelt az Egyetemváros.
A MEN is az egyetem unikális programjai közé sorolható, épp úgy, ahogyan Selmecbánya több száz éves diákhagyománya. Az egykori Nehézipari Műszaki Egyetem néhány hallgatója részt vett a Veszprémi Egyetemi Napokon, ahonnan a sok élménytől fellelkesülve és megihletve tértek haza, s az elhatározással: a mi egyetemünknek is szüksége van egy ilyen fesztiválra. 1977 márciusában megrendezték az első Egyetemi Napokat, melynek keretein belül vetélkedőt szerveztek a kollégiumok között: ez volt a Studili. (Ennek, a kolik közötti versenynek az utódja, a mai Kolimpia.) Ez a maratoni vetélkedő huszonhét órán keresztül vette uralma alá akkori campust. A MEN ennek a vetélkedőnek a későbbi utódja.
1981-ben már az ország más egyetemeiről is érkeztek Miskolcra a fesztiválra vágyó fiatalok, hogy a saját szemükkel bizonyosodjanak meg az akkorra már mendemondákból ismert miskolci fesztiválról. A MEN-geng, ha csak egy pár napra is, de kiemelte a szürke hétköznapokból az egyetem polgárait, s egységgé kovácsolta őket.
A gengen szokás volt, hogy a diákok elrabolták tanáraikat, s csak váltságdíj ellenében, pontosan 100 fabatkáért engedték őket szabadon. Hagyomány volt még, hogy a diákrektor tanács közhírré tette a MEN hivatalos házirendjét, melynek első, és egyben legfontosabb pontja szerint „a MEN ideje alatt sértődésnek, munkának helye nincs”.
A MEN 1981-re kezdte már kinőni magát: az ország számos egyeteméről „zarándokoltak” ide fiatalok csupán azért, hogy ők is miskolci egyetemisták lehessenek. A ’80-as évek eleji MEN-nek volt hivatalos itala is, melyet a Borsodi gyártott, kifejezetten az egyetemisták számára: mely stílusosan a MEN-szesz nevet viselte.
A népszerű programok táborát erősítette a tanár-zh is: az egyetem oktatóinak ekkor a MEN eseményeivel kapcsolatos kérdésekre kellett (volna) válaszolniuk, azonban szinte mindenki elvérzett az egyetemisták által összeállított teszten. A Miskolci Egyetemi Napok szervezését idővel átvette a Miskolci Egyetemisták Szövetsége, vagyis a MESZ. Az ezredfordulóhoz közeledve pedig a Miskolci Egyetem Hallgatói Önkormányzatának keze alá került ennek a pár napnak a megszervezése.
Napjaink MEN-jei két szálon futnak. Az egyik szál az, amelyik az 1980-as évek MEN-jeire emlékezteti a diákságot a diákrektor-választással, a vetélkedőkkel, és a karok egymás froclizásával. Ezek a játékos vetélkedők telis-tele vannak olyan versenyszámokkal, melyek a selmecbányai diákhagyományok örökségeként maradtak egyetemünkön.
Gondolok itt például a cantusversenyre, a krampampulifőzésre, a csilletolásra, vagy akár az egs’-versenyekre. A korábban említett másik szál pedig a hamisítatlan fesztiválhangulat a maga teltházas koncertjeivel, a színpadot felszántó fellépőivel és a hajnalig tomboló tömegével. A ’99-es és 2000-es MEN még a Műhelycsarnokban és a régi Főépületben került megrendezésre, majd 2003-ban költözött a Rockwell elé.
Ezalatt, a néhány nap alatt az egyetem karai kiállítanak egy-egy csapatot, melyek napokon keresztül életre-halálra (csak viccelek) „küzdenek meg” egymással a Miskolci Egyetem diákrektorának címéért. Minden karon van egy diákrektorjelölt, aki a kari csapatot összefogja, koordinálja, hiszen társai egy emberként küzdenek azért, hogy ő lehessen az egyetem diákrektora. A hangulat, mely ekkor hatalmába keríti campusunkat, leírhatatlan: a diákok különböző színű pólókban, különböző vezényszavakat skandálva, kart karba öltve veszik birtokukba az egyetemet.
