Ami Magyarországon a Medvenap, az az USA-ban, egészen pontosan a pennsylvaniai Punxsutawneyban a Groundhog Day, vagyis a Mormotanap. Ilyenkor az amerikai időjósok a színe-java a kisvárosba utazik és Punxsutawney Phil elé járul, aki eldönti, hogy meddig tart még a tél.
Innentől a sztori egészen hasonlatos a hazai medvéshez: ha, meglátja az árnyékát, akkor még hosszú lesz a tél, ha viszont nem, akkor hamarosan érkezik a tavasz. A mormotát még 1961-ben nevezték el Punxsutawney Philnek, viszont eléggé valószínűtlen, hogy azóta ugyanaz a jószág jósolja meg a telet, mivel a mormoták elvileg csak olyan 6-8 évig élnek.
A koronavírus-világjárvány miatt egyébként az idei Mormotanapon elmaradt az a nagy felhajtás, amit a település lakói, és az odalátogatók egyébként körülbelül hat évtizede csapnak, az eseményt idén online közvetítették.
Ha pedig Groundhog Day, akkor nem kerülhető meg az azonos című vígjáték (magyarul persze más a cím: Idétlen időkig) sem. Nemcsak azért, mert zseniális alkotás, hanem azért is, mert az életünket meglehetősen durván korlátozó járványügyi intézkedéseknek köszönhetően, valószínűleg nem csak mi érezzük magunkat úgy, mint Phil Connors, a pittsburghi időjós, aki hónapokon, sőt éveken keresztül ugyanazt a napot élte át újra és újra. Lásd itt:
a
És itt:
Vagy éppen itt:
Ráadásul mindezt éppen télen, ami szürke, unalmas, hosszú és hideg. Vagy ahogy Phil fogalmaz:
Az Idétlen időkig két év múlva ünnepli majd a 30. születésnapját, 1993. február 2-án játszódik, és annak idején éppen ezen a napon mutatták be a mozikban. A Harold Ramis által rendezett filmet manapság a kilencvenes évek legjobb filmvígjátékaként tartják számon - a film az IMDb oldalán 579 407 szavazat alapján 8 pontot kapott, a Rotten Tomatoes értékelése szerint pedig 96 százalékot kapott, ami szokatlanul magasnak számít - amellett is, hogy az annak idején műfajában szokatlan reakciókat váltott ki, filozófiai és vallási témájú írások foglalkoztak a tanulságával.
Annak aki (még) nem látta, a film története röviden: A már emlegetett időjós, a cinikus és keserű Phil Connors (Bill Murray) egy valós Mormotnapra érkezik tudósítani a közeli nagyváros, Pittsburgh tévéjétől, a producerből, Ritából (Andie MacDowell) és az operatőr Larryből (Chris Elliott) álló stábbal. Már a stúdióban egyértelművé teszi, semmi kedve hozzá, utálja az egészet, csak egy nyűgként tekint az eseményre. A bejelentkezést gyorsan és profin, mindamellett borzasztóan unottan letudja, és sietne haza, azonban egy hóvihar miatt – amiről egyébként a film elején azt jósolta, hogy elkerüli a térséget – Punxsutawneyban ragad.
Az igazi pokol itt kezdődik számára, hiszen másnap ugyanazt a napot kell átélnie. Meg azután, és azután és azután is….
Phil az első ijedtség után elkezdi élvezni, hogy semminek nincs következménye (a film legviccesebb részeit ezek a jelenetek adják, kezdve azzal, hogy próbálja meg kikerülni a biztosítózásból élő volt osztálytársát, egészen addig, amíg részegen a rendőrök elől menekül két alkalmi ivócimborával), ám egy idő után elege lesz. Igen, ám, viszont több öngyilkossági kísérlet után rájön: megölni sem tudja magát. Továbbra is minden újraindul, mikor reggel hatkor megszólal Sonny és Cher: I got you babe című dala a rádióban.
Végül fokozatosan rájön, csak úgy szabadulhat, ha kihozza ebből a napból maximumot: megtanul például jégszobrászkodni, zongorázni, hasznossá teszi magát embertársai számára – például megmenti a kihűléstől a hajléktalan, akinek az első néhány február 2-án, még pénzt sem hajlandó adni – végül pedig önzetlenül is szeretni tudja a gyártásvezetőjét, Ritát, akivel először sikertelenül próbált lefeküdni. A film végül úgy zárul, hogy már február harmadika van, Phil és Rita pedig együtt, boldogan, egy párként indulnak el a panzióból sétálni.
Bár a klasszikus filmet a különböző filmcsatornák rendszeresen műsorra tűzik, a port.hu adatbázisa szerint úgy tűnik, 2021-ben egy műsorszerkesztő sem kapcsolt, az Idétlen időkig idén csak DVD-ről vagy streamingszolgáltatók kínálatából tekinthető meg.
Végül nem maradt más hátra, csak az a klasszikus nóta, amire annyiszor megszólalt az a fránya vekker:
További érdekességek a filmről:
- Harold Ramis eredetileg Tom Hankset szerette volna Phil szerepére, de felmerült Chevy Chase, Steve Martin és John Travolta neve is. Végül azért esett Murray-re a választás, mert a direktor mindegyiküket túl kedvesnek találta – azaz egyikük sem érhetett bunkóságban Bill Murray nyomába.
- A film kedvéért külön kineveltek egy teljes mormotacsaládot, az egyik állat viszont olyannyira nem kedvelhette Bill Murray-t, hiszen a közös munka során kétszer is megharapta – egyszer olyan súlyos sérüléseket okozva, hogy a sztár tetanuszt is kapott.
- A film bemutatását követően a pennsylvaniai kisváros, Punxsutawney népszerű turistacélpont lett – pedig az Idétlen időkig csak a sztorija szerint játszódik ott, a művet valójában az Illinois állambeli Woodstock városában forgatták.
- Az Idétlen időkig cselekménye során 38 napnak a történéseit mutatják be részben vagy egészben. Filmrajongók azonban kiszámolták, hogy Phil összesen 4576 napot, azaz 12 évet, 6 hónapot és 11 napot kellett, hogy eltöltsön az időbe ragadva.
- Az Idétlen időkig cselekménye folyamán Phil végigmegy a gyászfolyamat öt szakaszán, amit Elisabeth Kübler-Ross svájci-amerikai pszichiáter A halál és a hozzá vezető út című könyvében ismertetett, azaz az elutasításon, a dühön, az alkudozáson, a depresszión és az elfogadáson. Harold Ramis szerint ez tudatos forgatókönyvírói döntés volt Danny Rubin részéről.
Forrás: port.hu
