A mai modern világban szinte mindent azonnal kapunk. Gombnyomásra érkezik a kávé az automatából, elég megnyitnunk egy alkalmazást, és pontosan tudjuk, ki mit csinál a nagyvilágban. Amikor megrendeljük a pizzát, már az ötven perc is hosszú időnek tűnik, hiszen egy zacskós leves elkészítése is mindössze öt perc a leírás szerint. A piac pedig egyre inkább olyan világot ígér nekünk, ahol egyáltalán nem kell várnunk és mindent megkapunk szinte azonnal. Pedig mindenhez idő kell. Sokszor kell várnunk. A türelem és a várakozás közé pedig nem tehetünk egyenlőségjelet. A türelem nem azt jelenti, hogy valamilyen jutalomra várakozunk, hanem magához a várakozáshoz való hozzáállásunkat jelzi. A türelem erény. Sokkal többre van szükség belőle.
Egész életünk egy rohanás, türelmetlenek vagyunk, sietünk, folytonos stresszben élünk. Pedig milyen egyszerű lenne minden, ha csak egy pillanatra is, de megállnánk néha – néha. Türelemre van szüksége mindannyiunknak: a reggeli dugókban, amikor zöldre vált a lámpa, a buszra várva, amikor előttünk valaki parkolót keres, vagy a villamosra akar felszállni, a piros lámpánál, a pénztárnál sorakozva, vagy ha csak egy telefonhívást vagy üzenetet várunk valakitől. Életünk örökös rohanás, mindent azonnal akarunk. Ha nincs elérhető internet kapcsolat vagy csak lassabban töltődnek az oldalak, máris idegeskedünk. Ha nincs ingyenes wi-fi elérhetőség máris leszóljuk a helyet, ahová betévedtünk. Ez az instant életmód olyan dolgoktól és élményektől foszt meg minket, amelyek talán soha nem térnek többet vissza.
Számtalan esetben van szükség az önmérséklet gyakorlására, hiszen nem tudhatjuk, a másiknak miért is van éppen rossz napja.
Türelmetlenségünkkel elmélyíthetjük a gondjait, tetézhetjük is azt; arról nem is beszélve, hogy magunknak is bosszúságot okozunk. Legyünk türelmesek és kedvesek. Egy mosoly többet ér minden szónál. Ez az egy mosoly ugyan nem változtatja meg a világot, de annak az egy embernek lehet, megszépíti a napját. Induljunk el időben, és nem lesz rohanás az út tele aggódással, talán egy kis szemlélődésre is marad időnk. Engedjük előre a sorban azt, aki türelmetlen. Olyan egyszerű ez. Az élet kegyes. Amire szükségünk van, és nekünk rendeltetett az életben, az úgyis megtalál minket. Hova rohannánk?