A február 14-én tartott Valentin-nap, illetve magyarosan a Bálint-nap, mint a szerelmesek ünnepe újkori jelenség. Angolszász közvetítésre érkezett Európába a 21. század elején és hamar népszerűvé vált. A Valentin-napot manapság úgy ünnepeljük, hogy ilyenkor a szerelmespárok apró ajándékkal lepik meg egymást, aminek a kereskedők is örülnek.
- A kétezres évek elején terjedt el Európában a Valentin-nap. Magyarországon állítólag a zsidó származású, budapesti születésű ’56-os disszidens, Klein Éva biológus és a lánya Linda von Schmidt hollywoodi filmszínésznő vezette be a Valentin-napi ajándékozást amerikai mintára. A rendszerváltás után a család hazatelepült az Egyesült Államokból – idézte fel Bodnár Mónika néprajzos muzeológus, a Herman Ottó Múzeum Néprajzi Tárának vezetője.
Azt is kifejtette, hogy természetes jelenség a szokások folyamatos változása. Tehát attól, hogy új, netán idegen szokáselemek meghonosodnak nálunk, még nem feltétlenül fenyegetik a régi, helyi hagyományokat.
A hagyományos paraszti kultúrában a Bálint-nap még nem volt jeles nap. A szerelmi ajándékok átnyújtása pedig más időszakhoz – farsang, pünkösd - volt köthető – tudtuk meg.
- A történeti Gömör vármegye területéről, a felvidéki Meggyesaljáról, illetve Hangony és Uraj térségéből maradtak fenn feljegyzések Bálint napjához kötődő hiedelmekről. Az ott lakók abban hittek, hogyha a vadgerle akkor érkezik meg és megszólal, akkor jó lesz a nyár – mondta az etnográfus.
Hozzátette, hogy szerelmi ajándékként faragott, a ház körül használatos tárgyakat – tésztacsináló,sulyok, szövőszék kellékei, vetélő, tükörráma, vagy képkeret - készítettek a legények az eladósorban lévő leányoknak farsangkor, ami az esküvők időszaka volt. Ezekre a dátumot, saját nevüket és azt is rávésték, hogy kinek ajándékozzák. Május 1-jén, illetve pünkösdkor pedig májusfát állítottak, vagy később májuskosarat adtak át.
Szent Bálint azonban létező személy volt és kultusza is kialakult a történelmi Magyarországon. Eredetileg két szent személye olvadt össze alakjában. Az egyik még a római korban, a másik pedig a középkorban élt. A Bálint, mint keresztnév sem volt ismeretlen, amelynek névnapja február 14., a szent emléknapjához kötődik - ismertette.
- Német közvetítésre alakult ki hazánkban a Bálint-kultusz. A német telepesek lakta vidékeken, például a Szepességben, Kassán, Besztercebányán több templomot Bálint tiszteletére szenteltek fel. Továbbá szobrokat emeltek és oltárképeket festettek róla – sorolta a muzeológus.
Hozzáfűzte, hogy Szent Bálintot a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziások védőszentjének, gyámolítójának tartották. Elmondta, hogy Római Szent Bálint áldozópap vértanúhalált halt a hitéért, de előtte a börtönőr néma lányát meggyógyította, aki ennek hatására egész családjával együtt megtért. Terni Szent Bálint püspök pedig titokban összeadott párokat. Például szolgálatban álló katonákat, akik számára a házasság tiltott volt.
