A kutatók Peru partjain fedezték fel az őslény jó állapotban megmaradt csontjait: a keskeny fejű, erős farkú őslény olyan lehetett, mint egy orrszarvú és egy tengeri vidra keveréke. A maradványok vizsgálata alapján született tanulmányt a Current Biology csütörtöki kiadása publikálta – számolt be róla a LiveScience.com tudományos portál.
Először találtak bizonyítékot arra, hogy a Csendes-óceánban négylábú bálna élt egykor – hangsúlyozta Olivier Lambert, a tanulmány vezető szerzője, a Belga Királyi Természettudományi Intézet paleontológusa.
„Ez a felfedezés azok közé tartozik, amelyek rámutatnak, milyen keveset tudunk” – értékelte Jonathan Geisler evolúcióbiológus és anatómus, a New York-i Műszaki Egyetem tudósa, aki nem vett részt a kutatásban.
A paleontológusok több mint egy évtizede folytatnak ásatásokat Peru partvidékén. Számos ősi tengeri emlős fosszilis maradványát sikerült megtalálniuk. Lambert elmondta: valójában már nem gondolták, hogy túl sok felfedezni való maradt, amíg rá nem bukkantak egy állkapocsdarabra, nagyon hosszú fogakkal. A lelet arra ösztönözte a kutatókat, hogy tovább keressenek.
„Rendkívüli pillanat volt, amikor megláttuk a hátsó lábak első darabjait, a comb- és a bokacsontokat” – idézte fel a tudós.
„Bár sok millió éves csontokról van szó, amelyek darabokra törve kerültek elő, mégis jó állapotban maradtak fenn, és könnyű volt őket észrevenni a talajban, majd kiásni a maradványokat. Egymás után kerültek elő a csontok, és a kutatók egyik ámulatból a másikba estek” – mesélte Lambert.
A csontmaradványok alapján az ősbálna mellső és hátsó végtagjai kis patákban végződtek. A csontváz összeállításakor a csípő- és végtagszerkezet úgy nézett ki, mint egy szárazföldi állaté. Hosszú végtagjai és nagy farokcsontjai egy vidráéhoz hasonlítottak, ami azt sugallta, hogy jó úszó lehetett az őslény.
A paleontológusok az úszó-sétáló bálnának a Perefocetus pacificus nevet adták, ami azt jelenti: „az utazó bálna, amely elérte a Csendes-óceánt”.
„Most már tudjuk, hogy még képes volt a szárazföldi mozgásra, de farkát is erőteljesen használta már az úszáshoz” – magyarázta Lambert, hozzátéve, hogy ez az első nyoma egy négylábú bálnának a Csendes-óceán és az egész északi félteke térségében.
Korábban a tudósok úgy vélték, a bálnák ősei Afrikát elhagyva Észak-Amerikába mentek, onnan jutottak tovább Dél-Amerikába és a világ más tájaira. Lambert és kutatócsoportja azonban a lelet révén arra a következtetésre jutott, hogy a kétéltű bálnák az Atlanti-óceán déli részén átúszva előbb Dél-Amerikába jutottak és csak ezt követően érték el Észak-Amerikát és a világ más tájait.
