Akinek van autója, az szinte biztosan ügyfele lesz valamelyik biztosítótársaságnak károsultként is, legyen bármennyire is jó gépjárművezető. Erről a többi közlekedő előbb-utóbb gondoskodni fog, ahogy ez velem is megtörtént már néhányszor Miskolcon, amikor a dugóban „utolértek”, vagy balról nekem jöttek sávváltáskor, mert nem látták, hogy ott haladok mellettük. Ahány eset, annyiféle, de ami közös, hogy van kár, van károsult, és van a kötelező felelősség-biztosítás, ami elvileg fedezi a kárunk teljes összegét. Elméletben. A gyakorlatban már az sem világos mindenkinek, hogy milyen tételekből áll a kár, és mire jogosult az autó fizikai javításán túl.
Kérdéseinkre a károsultak és a biztosítók közötti vitás ügyek rendezésének specialistája, a D.A.S. Jogvédelmi Biztosító jogásza, dr. Krizsán Zoltán válaszolt. Elmondta, a kgfb biztosítás azoknak a megalapozott kártérítési igényeknek a megtérítésére vonatkozik, amelyeket a gépjármű üzemeltetése során okozott károk miatt támasztanak a károkozóval szemben.
„Minden esetben az első lépés a felelősség kérdésének vizsgálata, a helytállás mértékét ez befolyásolja. Ez az első „trükk”, amire a biztosító – valamikor jogosan, valamikor nem – hivatkozik. Például amikor a károkozó a helyszínen elismeri a felelősségét, a biztosító azonban mégsem térít, mert szerinte nem a biztosítottja a felelős. Ezt alapozhatja a kárszemle eredményére a sérülések mivolta alapján, rendőrségi jegyzőkönyvre vagy az eset tényleírására. Az is előfordulhat, hogy kármegosztást állapít meg a biztosító, ha úgy ítéli meg, hogy nem csak a biztosított ügyfele vétkes” – avatott be a részletekbe a szakjogász.
Amennyiben csak rongálódás történik, de személyi sérülés nem, a károsultak számától függetlenül a biztosító káreseményenként 1.300.000 €-nak megfelelő forintösszeg-határig köteles helytállni. Személyi sérüléses balesetnél ez a határ 6.450.000 €. Mindkét esetben, az összegek magukban foglalják a káresemény kapcsán bármilyen jogcímen érvényesíthető követeléseket. A leggyakoribbak: javítási anyagköltség, javítási munkadíj, bérautó, autómentő, elmaradt munkabér, kórházi ellátás, egészégügyi költségek, gyógyszerköltségek: tehát az igényérvényesítés összes költsége és az ezek után járó kamatok, illetve a jogi képviseleti költségek is.
A törvény elég tágan fogalmaz, de meghatározza azt is, amire nem terjed ki a biztosítás. Ezeket casco, vagy egyéb vagyonbiztosítással lehet fedezni. Néhány esetkör a teljesség igénye nélkül: a károkozó gépjármű kárai, nincsen forgalomban a gépjármű és munkagépnek használják, álló gépjármű rakodása közben történő károk, gépjárműverseny vagy ahhoz szükséges edzés alatt elszenvedett károk.
A kártérítési összeg felajánlása
A biztosító sokszor adja azt a faramuci indokot a kárszemlét követően, hogy nem téríti meg a károsult gépjárműben az összes kárt, mivel közülük több is ún. előzménykár. Ez sok esetben egyértelmű, sokszor azonban érthetetlen hivatkozás a biztosító részéről. A kiküldött kárszakértő a kárfelmérő lapon rögzíteni fogja az összes sérülést, de mellé fogja írni, hogy „más kár”, ha szerinte az adott kár nem a konkrét balesethez köthető. Ha ezzel nem értünk egyet, már a kárszemle során jegyzőkönyveztethetjük ezt, illetve kérhetjük utólagosan a pótszemlét, a biztosító felülvizsgálatát. A gépjármű bontását követően egyébként ismét kimegy a kárszakértő, és további – a balesethez köthető vagy nem köthető – sérüléseket fog dokumentálni.
Magában a gépjárműben keletkezett anyagi károkat illetően, a kárszemlét követően a biztosító kikalkulál és felajánl egy kártérítési összeget, és megküldi a károsultnak. Ez független attól, hogy a károsult elvitte-e már a gépjárművet javítani. Amennyiben a felajánlott összeg fedezi a szerviz által is megállapított és becsült kártérítési összeget, és a károsult ezt visszajelzi, a biztosító nem kéri a bebizonyítását annak, hogy ténylegesen mire költi el a károsult a pénzt, ki fogja utalni a károsultnak (vagy megegyezés szerint közvetlenül a szerviznek). Amennyiben kevés a felajánlott összeg, a károsult választhatja a számla alapján történő kárrendezést. Ilyenkor a szerviztől kiállított számlák ellenértékét fogja megfizetni a biztosító. A kommunikáció itt sokszor a szerviz és a biztosító között zajlik, a károsultat csak tájékoztatják a fejleményekről.
A gépjármű életkora: értékcsökkenés
A gépjármű életkora, valamint a megtett kilométerek száma is számítani fog a kárrendezés során – leginkább a koccanásoknál súlyosabb baleseteknél, ahol több elem is sérül. Az egyik fogalom az értékcsökkenés, ami szintén a kártérítés részét fogja képezni.
A logika emögött az intézmény mögött az, hogy a gépjármű a javítást követően már „sosem lesz olyan, mint régen”, így az értéke is kevesebb, ha azt felbecsülik, például eladásnál. Mert hiába javítják meg a járművet tökéletesen, az addig gyári autó „karambolosnak” fog attól kezdve számítani a piacon, amitől nagyot esik az értéke. Ezt a piaci értékcsökkenést is meg kell a biztosítónak térítenie. Elméletben. Felajánlani nem szokták, és a gyakorlat azt mutatja, hogy ha az ügyfél ezt kéri is, idősebb járműveknél az avulásra hivatkozva nem mindig lehet érvényesíteni. Ezt az értékkülönbözetet a károkozónak és a helytálló kgfb biztosítónak meg kell téríteni.
A számítására azonban több módszer is létezik, amely akár több tízezer vagy százezer forintos eltérést is eredményezhet!
Legyünk résen, a biztosító sokszor „elfelejti” a kártérítés körében feltüntetni az értékcsökkenést, ha az egyébként járna. Ilyenkor mindenképpen kérjük a kárösszegek újraszámítását, kitérve az értékcsökkenésre is. Jogszabály nem adja meg az értékcsökkenés -tól-ig feltételeit, azt a biztosítási szakértők és a bírósági gyakorlat alakította ki.
Tapasztalatunk alapján kb. a gépjármű 5-6 éves koráig, kb. 60-80 000 km futásteljesítményig lehet értékcsökkenés jogcímen kártérítést kérni. További szempont, hogy a gépjárművön ne legyen korábbi sérülés, vagy csak kis mértékben és más elemeket illetően. Az értékcsökkenés pontos összege mindig az eset körülményeitől függ, szakkérdés lesz, igazságügyi gépjármű szakértő fogja megállapítani a kalkulációt. Mivel többféle számítás létezik, ha kevésnek tartja a károsult a felajánlott értékcsökkenést, felkérhet másik szakértőt, aki lehet hogy más módszert használva magasabb értéket fog adni.
A gépjármű életkora: avulás
Az avultatás fogalma és a gépjármű életkora közötti összefüggés azért fontos, mert egy újabb autónál nagyobb az esély, hogy még be tud szerezni a szerviz teljesen új, gyári alkatrészt. Egy régi gépjárműnél – amit már nem is gyártanak – azonban fennáll a lehetősége annak, hogy nem elérhető új alkatrész, így csak bontóból tudnak használt elemet rendelni.
Az avulás is ebből vezethető le: ha egy – már használt – gépjárműbe tesznek bele egy gyári, vadiúj elemet, az alkatrész növelné a használt autó értékét, ez pedig az ún. káron szerzés tilalmához, és a károsult jogalap nélküli gazdagodásához vezetne. Erre tekintettel a biztosító megállapítja a gépjármű addigi használata során bekövetkezett százalékos értékcsökkenését (amortizációs értékét), ezt az értéket pedig levonja az új elem árából, és ezzel csökkenti a kártérítési összeget.
Itt jön a következő lehetséges csavar a biztosítótól: a gépjármű kárkori értéke is egy szakértői számításon alapszik – a biztosító lehet, hogy alacsony összeget állapít meg, míg más szakértő magasabb kárkori értéket is kihozna a kárral érintett autóra. Ez is befolyásolja a kártérítés összegét.
Ha beszerezhető mind gyári, mind bontott (használt) alkatrész, a károsult jogosult választani, új alkatrész esetében azonban az avulással számolnia kell.
Az alkatrész avultatása tehát nem jogellenes gyakorlat, azonban a károsult sajnos rosszul jön ki, mert a vadonatúj áron beszerzett elemnek nem a teljes értékét fogja fedezni a biztosító – hiába nem a károsult a felelős a kár bekövetkezéséért!
Totálkár
Az egyik legnagyobb félelem mind a casco, mind a kgfb biztosítások esetében az, hogy a biztosító ne hozza ki gazdasági totálkárra a káreseménnyel érintett gépjárművet. Ebben az esetben ugyanis sokszor borítékolható, hogy ugyan kap a károsult kártérítést a biztosítótól (ún. maradványérték), de az nem fedezi a helyreállítás költségeit. Ez inkább az idősebb gépjárműveknél merül fel, de egy alig használt új gépjárművet is kihozhat a biztosító jogosan gazdasági totálkárra.
A gépjárműnek a kár bekövetkezésének pillanatában van egy kárkori értéke (mint ahogy az avulásnál kifejtésre került, szakkérdés lévén nem biztos hogy „elsőre” a pontos összeget hozza ki a biztosító). Az elszenvedett károk következtében a gépjármű (piaci) értéke csökken, megkapjuk a roncsértéket, azt az értéket, amennyit javítás nélkül a károsult autó éppen ér.
Amennyiben a roncs értékét (vagy maradványértéket) a várható javítási és az egyéb kárelhárítási költségek, illetve a fennmaradó értékcsökkenés összege meghaladják, a javítás már nem gazdaságos. A határértéket itt sem írja elő jogszabály, a gyakorlat szerint, ha a javítási költségek aránya a kárkori értékhez képest eléri a 60-80%-ot, a biztosító sajnos totálkárra veheti az autót.
A biztosítónak ilyenkor meg kell térítenie a kiszámított roncsértéket, a károsult pedig megtarthatja a gépjárművet. Meg kell jegyeznem, találkoztunk már olyan esettel, hogy a gazdasági totálkárral mégis jól jött ki az ügyfél: talált ugyanis olyan szerelőt, aki a javítást megoldotta kevesebb összegből mint a kiszámított roncsérték. A károsult – alapvetően ritkán, de nyerhet az ügyön. A biztosító felé nem kell beszámolni vagy igazolni, hogy a kifizetett maradványértéket a károsult mire költötte, vagy hogy a roncsautót elvitték-e ténylegesen a bontóba – tudtuk meg dr. Krizsán Zoltántól, a D.A.S. szakértőjétől, aki szerint érdemes tájékozódni, és jogosultság esetén kérni mindegyik jogcímen azt a kártérítést, amit a törvény előír, akkor is, ha a biztosítók nem ajánlják fel, hiszen ezek akár több százezer forintos tételek is lehetnek.
