A pünkösd, mint a legtöbb nagy egyházi ünnep, mélyrétegeiben a kereszténység előtti időkre nyúlik vissza és a tavasz kiteljesedésének az időszaka. Emiatt népszokásokban is rendkívül gazdag volt.
- A farsangi télűző, majd a húsvéti tavaszünnepet követi a pünkösd, az egyház születésnapja. Mint mozgó ünnep május 10. és június 13. között, alkalmasnak bizonyult arra, hogy magába olvassza a tavaszi napéjegyenlőség és nyári napforduló pogány korból visszamaradó hiedelmeinek elemeit – nyilatkozta szerkesztőségünknek Bodnár Mónika néprajzos muzeológus, a Herman Ottó Múzeum néprajzi tárának vezetője.
Ingyen ihatott a kocsmában
- A legismertebb pünkösdi népszokások között említhetjük a pünkösdi királyválasztást és a pünkösdi királyné járást, amelynek színpadi változata máig megmaradt. Az előbbi a legények között folyó ügyességi verseny és erőfitogtatás volt lovas virtuskodó és birkózó feladatokkal. Aki ezt megnyerte, az lett a pünkösdi király és különböző kiváltságokra tett szert. A pünkösdi király minden lakodalomba hivatalos volt, a kocsmában ingyen ihatott és kijárt neki a tisztelet. A legényvirtust mindig bál követte, ahová a leányokat is várták – idézte fel a néprajzkutató.
- Vidékenként változó, hogy a pünkösdi királyság meddig tartott. Néhány helyen csak három napig, máshol akár egész évben, a következő pünkösdig. Ehhez kapcsolódik a máig fennmaradt mondás, hogy „Rövid, mint a pünkösdi királyság. Ez a hagyomány még a 19. században is annyira fontos volt, hogy a kiegyezés után Ferenc József koronázását, amiatt hozták egy nappal előrébb, mert éppen pünkösdvasárnapra esett volna – fűzte hozzá.
Csenyétén kilovagoltak
Felhívta rá a figyelmet, hogy Csenyétén élt egy érdekes pünkösdi népszokás. Pünkösdvasárnap hajnalán kilovagoltak és zöld ágakat gyűjtöttek a csenyétei legények. Aztán a lakóházak előtt sorokba rendeződtek és a lányok az iskola előtti téren virágokkal köszöntötték őket. A falu népe is odagyűlt, akiknek zöld ágakat osztogattak. Ezt követően mulatságot tartottak, amit csak a délelőtti szentmisére vonulás szakított félbe. Utána megebédeltek, elmentek a litániára, majd folytatták a vigadalmat.
- A pünkösdi királyné, vagy királynő legtöbbször egy kislány volt, akit a nagyobb lányok végigvittek a falun. Házról házra jártak, énekeltek, zöld ágakat lengettek és virágokat vittek a kezükben. Ezzel a termékenységet igyekeztek elősegíteni, ezért cserébe adományokat gyűjtöttek. Általában, ahol a pünkösdi királyné járást gyakorolták, ott a pünkösdi királyválasztás hiányzott. Tehát a pünkösdi király és pünkösdi királyné sosem állt párba egymással – magyarázta az etnográfus.
Lebontották a májusfát
Megemlítette, hogy néhány településen, többek között Fáj községben, a májusfát, nem május 1-jén, hanem pünkösdkor állították. Ennek pünkösdfa volt a neve, de ugyanúgy szalagokkal díszítették és a kedvesük kapuja elé vitték, mint a májusfát. A többi helyen pedig, ahol május 1. óta már állt a díszítmény, ott pünkösdkor döntötték ki, illetve bontották le. Néhány faluban a kapukat, illetve a templomot is felékesítették zöld ágakkal és virágokkal.
