Ugrás a tartalomra

Jegyzet: Nem minden galóca gyilkos

Szántó István
Utoljára módosítva
2021. március 27. szombat 13:57

Egy terebélyes, teraszos gomba fonja körül a házunk előtti vadmeggyfánkat. Úgy ősz derekán megvastagszik, majd leszárad, vagy hirtelen eltűnik. Mígnem egy szomszéd felvilágosít, hogy ez a nem éppen bizalomgerjesztő sárgás tapló, gliba lehet. S nemcsak ritka, ehető, de nagyon is ízletes táplálék. S bár a hajdani Búza téri piac gombás standjainál gyakran elcsábultam az ott terjengő illatoktól, édesanyám merő óvatosságból határozottan ragaszkodott a bolti gombákhoz. Máig is irigylem azokat a barátaimat, akik lehajlás nélkül, puszta ránézésre képesek megkülönböztetni az ehetőket a kalapos gyilkosoktól.

Nos, hogy is lesz valakiből gombász? Jómagam hajdanán az erdei nyaralónk környékén egy könyvből próbáltam a gyűjtögetést. Szűcs Béla gépészmérnök, a csaknem félszáz tagot számláló Miskolci Gombász Egyesület vezetőségi tagja lelketlenül kiábrándít. Meggyőződése, csak a gyakorlat, a tudás, a folyamatos tanulás révén szerezhető meg a szakismeret. A természet legcsodálatosabb ajándékának számító gombafajoknak se szeri se száma. Ő maga gyerekkorában az Edelényhez közeli Hegymegen, nagymamájával közösen kutatta fel a reggelirevalót. Iskola előtt szedtek néhány vargányát, csiperkét a rántottába. Ezek voltak a tanulóévek. Majd nyaranta egymaga annyi szárítanivalót gyűjtött be a közeli erdőkben, hogy az Erdei Termék Vállalatnál többet keresett, mint az édesapja egy hónap alatt. Nem volt egyszerű a reggeli harmatban csuromvizesen hajlongani, kosárba szedegetni a nagyra nőtt, értékes vargányát. Megvallja, emiatt ez az egyetlen, amelyre máig is annyira neheztel, hogy meg nem enné.

Béla sajátos módon csoportosítja ezeket a földi teremtményeket. Vannak az ehetők, a mérgesek, a nem ehetők, de szépek és a gyógygombák. Az utóbbiak között sok a védett, amelyeket nem szabad szedni. S mielőtt a galócát legyilkosoznánk, elmagyarázza, nem mindegyikük ennyire veszélyes. Ebben a fajban vannak finomak is, de a megkülönböztetésükhöz érteni kell. Mifelénk magas fokú a gombaellenőri képzés, de sajnos egyre kevesebb az úgynevezett ingyenes bevizsgálóállomás. Megszűnt Tapolcán és a Bükk kapujában, az egyes busz végállomásán is az ellenőrzés. Pedig nagy szükség lenne rájuk, hiszen a Búza téri piacon se ritkaság, hogy egy nap alatt hordónyi, gyanús eredetű, egészségre ártalmas gyűjteményt szelektálnak ki.

Szűcs Béla, mint a jó pap, holtig tanul. Most éppen felsőfokon próbálja elsajátítani mindazt, amit a gombákról csak tudni lehet. Számára a gombászás már több mint hobbi vagy egy egyszerű időtöltés. A folyamatos természetjárás velejárója a fotózás. Tréfásan megjegyzi, minden ilyen kalapos teremtmény fotogén, kitűnő alany a fényképezésre. Meg nem mozdulnának, s nem rebbenek fel, mint a madarak, s nem csörtetnek el, mint az őzek és a vaddisznók. Mára egy gyűjteményes kiállításra való kollekciója van a különleges, ritkán fellelhető gombák képeiből.
Szívfájdalma, hogy az egyesület, amely teljesen önálló, és hozzá hasonlóan több ilyen autonóm szervezet létezik, mind utánpótlási gondokkal küzd. Magas az átlagéletkoruk. A mai fiatalok még nem fedezték fel ennek a különleges kedvtelésnek a rejtelmeit, szépségét.

A járvány előtt egymást érték a gombakiállítások és az önköltséges tanfolyamok, de már lassan két esztendeje csak telefonon és interneten tartják a kapcsolatot. Az egyéni erdőjárásnak nincs akadálya, de igazából a közösségi lét, az együttes bóklászás varázsa nélkül kevesen vágnak neki a túrázásnak.

Persze Béla még így sem marad gomba nélkül. A fagyasztóban bőségesen bespájzolt. Most éppen csak azon töprenghet, hogy tejfelesen, káposztával vegyítve vagy éppen szaftosan, pörköltösen készítse el ezeket.

További hírek

Olvasnivaló

Programok

Jelenleg nincsenek programok!