Napjainkig fennmaradt a vízszentelés, házszentelés hagyománya, amely jellemzően vízkereszthez kötődik. A katolikus egyházban a legtöbb plébánián és görögkatolikus parókián még január második hetében is lehet kérni az otthonok megszentelését.
- Vízkereszt a karácsonyi ünnepkör utolsó jeles napja és ezzel indul a farsangi időszak, amikor az első lakodalmakat kötötték. Konkrétan a jeles naphoz három eseményt is kapcsoltak – mondta dr. Bodnár Mónika néprajzos muzeológus, a Herman Ottó Múzeum Néprajzi Tárának vezetője. - Az egyik a bölcsek, vagy a három király látogatása az újszülött Megváltónál Betlehemben. A betlehemezéshez hasonlóan adománygyűjtéssel egybekötve eljátszották ezt a történetet a falvakban. A másik, amikor Keresztelő János megkeresztelte Jézust a Jordánban, majd Krisztus elkezdte nyilvános működését. Ezzel összefüggésben alakult ki a vízszentelés szokása. A harmadik pedig Jézus első csodatétele a kánai menyegzőn, a víz borrá változtatása.
Hazavitték a szenteltvizet
Az emberek körében kedvelt esemény, amikor a papok megszentelik a község, vagy a város természetes vizeit, Miskolcon például a Szinvát.
- A hatvanas években Rakacaszenden jegyezték föl, hogy nem egy folyót, hanem a település kútját szentelték meg. Amikor a múlt rendszerben mindez tiltott volt, akkor az odakint merített vizet bevitték a templomba és ott történt a vízszentelés. Mindenki hazavihetett magának szenteltvizet, aminek gyógyító és bajelhárító szerepet tulajdonítottak. A katolikus házakban a bejárat közelében a falra felakasztva helyezkedett el a szenteltvíztartó. Belépéskor és kilépéskor szenteltvízzel vetettek keresztet. Továbbá a vendégeket, a gyermekágyas asszonyt, az újszülöttet és az ágyat is meghintették vele, a betegekkel pedig megitatták – tudatta az etnográfus.
Rejtélyes betűk
A házak, építmények felszentelése évszázadok óta ugyanúgy történik.
- A pap körüljárta a település házait és megszentelte azokat, miközben énekeltek, imádkoztak a lakók. Az ajtófélfára pedig egy rövidítést írt fel, ami az évet jelölő számból, idén 24 és a latin „Christus Mansionem Benedicat!,” azaz „Krisztus áldja meg e hajlékot!” mondás C+M+B kezdőbetűiből állt. A köztudatban ez úgy terjedt el, mint a három király: Gáspár, Menyhért, Boldizsár nevének kezdőbetűi. Református vidékeken a vízszentelés nem volt szokás. A vízkeresztet inkább időjárásjósló napnak tartották. Például abban hittek, hogyha ilyenkor a keréknyomból iszik a madár, akkor sok eső lesz és jó termés várható. Ha vízkeresztkor kisütött a nap, akkor pedig visszatérő hidegre számítottak – ismertette dr. Bodnár Mónika.
