Nagycsütörtök estéjén, idén április 17-én az utolsó vacsorára emlékezünk, amit a protestáns gyülekezetek többségében úrvacsorával pecsételnek meg, mint a keresztyén közösség ünnepét. Ez a hagyomány él a miskolci Belvárosi Evangélikus Templomban is, ahol az oltárkép, Székely Bertalan „Jézus a Getsemáne-kertben” című festménye szintén a nagycsütörtöki eseményeket idézi fel.
Az árulás éjszakája
- Egész nagyhéten Krisztus szenvedésére gondolunk és annak az állomásait ünnepeljük. Az üdvösségtörténet legnagyobb fordulópontjai ekkor történtek, ezért ez kiemelt ünnepkör az egyházi évben. Nagycsütörtök a nagyhétnek fontos napja, amikor Jézus alázatosan megmosta a tanítványai lábát, majd elfogyasztotta velük az utolsó vacsorát, a zsidó páska, azaz az Egyiptomból való kivonulás ünnepének szokása szerint. Egyúttal Jézus Krisztus ekkor rendelte el az úrvacsora szentségét is – nyilatkozta Mekis Ádám, a Miskolc-Belvárosi Evangélikus Egyházközség helyettes lelkipásztora, az Észak-Pest Megyei Evangélikus Egyházmegye nyugalmazott esperese.
- Az ünnepi vacsora után kiment a tanítványaival az Olajfák hegyére a Gecsemáné-kertbe és ott imádkozott, gyötrődött. Így készült lélekben az előtte álló nehéz küldetésre, a kereszthalálra és az emberiség megváltására. Hiába kérte, hogy virrasszanak vele a követői, ők mégis elaludtak. Júdás pedig eközben 30 ezüstért elárulta mesterét és a kertbe magával hozta Krisztus üldözőit. Csókkal jelezte feléjük, hogy kit fogjanak el – fejtette ki.
Nagycsütörtöki oltárkép
A lelkipásztor felhívta rá a figyelmet, hogy a templomban található Székely Bertalan oltárképen bár csak Jézus látszik, ahogy imádkozik, mégis különleges alkotás. Ugyanis majdnem fekete ruhában ábrázolja a Messiást a festő, ami egyébként nem jellemző, így szinte egyedülálló ez a megjelenítés. Ezzel igyekezett kifejezni a nagycsütörtök este sötétségét és az azt követő nagypéntek drámáját.
- Nagycsütörtök ünnepe az úrvacsora vétele miatt különösen fontos az evangélikusok számára, amikor egymással, mint testvérrel és a Teremtő Atyával is közösségbe lépnek. Jézus nagycsütörtökön jelezte először, hogy az ő vére árán, vagyis áldozati kereszthalála által megköti az újszövetséget. Az ószövetség a törvényen alapult és akkor kötötte meg Jahve a zsidósággal, amikor kihozta őket Egyiptomból, ahol szolgák voltak. Az úrvacsorában a bor jelképesen Krisztus vére, az evangélikusoknál is használt ostya pedig a Megváltó teste. Utóbbi a kovásztalan kenyérre, vagy pászkára is utal, amit a zsidók magukkal vittek a kivonuláskor – magyarázta.
Megszabadít a bűn rabságából
Elmondta, hogy a páskavacsorán a zsidók a kovásztalan kenyéren és boron kívül sült bárányhúst, valamint keserű füveket fogyasztanak, amelyek az egyiptomi rabság keserűségére emlékezteti őket. Jézus tudatosan helyezte erre az időszakra az utolsó vacsorát, mert ezzel átértelmezte az ünnep jelentőségét. Krisztus ezáltal is jelezte, hogy Isten minket nem egyszerűen az egyiptomi fogságból szabadított ki, hanem a bűn rabságából.
Hozzátette, hogy az első úrvacsoravételt megelőzően a reformáció egyházaiban szükséges a konfirmáció. Ez lényegében egy vizsga és fogadalomtétel, amelynek során jellemzően a 13-14 éves fiatalok számot adnak arról, hogy mi az egyházuk hitvallása, valamint, hogy mit jelent az úrvacsora.
Megosztotta, hogy a hívek részéről a szent jegyek: az ostya és bor vétele, azaz elfogyasztása előtt szükséges az önvizsgálat és a bűnbánat. Bár az evangélikus egyházban is lehetséges a magángyónás, de a közösségi gyónás gyakorlata terjedt el. Ezért az úrvacsorás istentiszteleteken a gyülekezet nyilvánosan feltett öt gyónó kérdésre válaszol. Ezt követően az úrvacsora már örömünnep, ami azt szimbolizálja, hogy Krisztus teste és vére értünk töretett meg és omlott, hogy megszabadítson minket bűneink terhétől.
