Kelemér település Putnoktól északra. A falu környéke természeti értékekben igen gazdag. A közelben található Mohos-tavak fokozottan védettek. A tavak jégkorszaki eredetűek, hegycsuszamlás útján keletkezett lefolyástalan mélyedésekben alakultak ki. Ilyen jellegű úszó moha láp 350 méteres tengerszint feletti magasságban rendkívül ritka, a Kárpátok magasabb régióiban jellemző.
A tavakon olyan ritka növények maradtak fenn, mint a hüvelyes gyapjúsás, a tarajos pajzsika, a molyhos nyír és a füles fűz. A tavak vastag moharétege fellapozható történelemkönyv a botanikai régészet számára, a benne megőrződött virágpormaradványok nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a hajdani növényzetről minél többet megtudjunk.
Az falu lakosságának hajdan a megélhetést az erdőgazdálkodás, állattenyésztés és a földművelés jelentette, a Hámos birtokon téglaégetés is folyt. A szaporodó lakosság egy része a 19. század végén Amerikában kereste a megélhetést. Sokan ott maradtak, vagy keresményüket hazahozva szülőföldjükön igyekeztek egy jobb életet megteremteni. A II. világháborút követő időszak sem hozott fellendülést a településnek: a kisbirtokokat ellehetetlenítették, a munkaképes fiatalokat elszippantották a környező ipari városok. Kelemér azonban sokat megőrzött régi hangulatából.
A Mohos Ház: A Rási család Amerikából hazatért tagjai 1903-ban építették saját kezűleg, a lejtős terep adottságait kihasználva a térség egyetlen emeletes parasztházát, amely a Tompa Mihály úton, a falu felső végén található. A házat a földbe 10-15 cm mélyen ledöngölt nagyobb kavicsokra (békasó kövekre) építették, mindenféle szigetelés nélkül, vályogtéglából és paticsból. A szigetelés hiánya és a minimális alapozás ellenére száz évig állt az épület. Az időközben műemléki védettséggel felruházott ház 2003-ra gyakorlatilag megsemmisült. Rekonstrukciójára a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság jóvoltából került sor 2004-ben. A ház eredeti formájában, de már szilárd alapozással épült újjá. A környék értékeire emlékeztetve a Mohos Ház nevet kapta. Benne az ANPI által létrehozott állandó kiállítás látható, amely a Mohos-tavakat, a Mohos földvár történetét, valamint a falut bemutató táj- és kultúrtörténeti, és más időszaki kiállítások tekinthetők meg. A ház alagsorában foglalkoztató terem várja a környékbeli, valamint a kiránduló iskolás csoportokat, ahol rendhagyó természetismeret órára és egyéb környezeti nevelési programokra van lehetőség.
A tavakon olyan ritka növények maradtak fenn, mint a hüvelyes gyapjúsás, a tarajos pajzsika, a molyhos nyír és a füles fűz. A tavak vastag moharétege fellapozható történelemkönyv a botanikai régészet számára, a benne megőrződött virágpormaradványok nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a hajdani növényzetről minél többet megtudjunk.
Az falu lakosságának hajdan a megélhetést az erdőgazdálkodás, állattenyésztés és a földművelés jelentette, a Hámos birtokon téglaégetés is folyt. A szaporodó lakosság egy része a 19. század végén Amerikában kereste a megélhetést. Sokan ott maradtak, vagy keresményüket hazahozva szülőföldjükön igyekeztek egy jobb életet megteremteni. A II. világháborút követő időszak sem hozott fellendülést a településnek: a kisbirtokokat ellehetetlenítették, a munkaképes fiatalokat elszippantották a környező ipari városok. Kelemér azonban sokat megőrzött régi hangulatából.
A Mohos Ház: A Rási család Amerikából hazatért tagjai 1903-ban építették saját kezűleg, a lejtős terep adottságait kihasználva a térség egyetlen emeletes parasztházát, amely a Tompa Mihály úton, a falu felső végén található. A házat a földbe 10-15 cm mélyen ledöngölt nagyobb kavicsokra (békasó kövekre) építették, mindenféle szigetelés nélkül, vályogtéglából és paticsból. A szigetelés hiánya és a minimális alapozás ellenére száz évig állt az épület. Az időközben műemléki védettséggel felruházott ház 2003-ra gyakorlatilag megsemmisült. Rekonstrukciójára a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság jóvoltából került sor 2004-ben. A ház eredeti formájában, de már szilárd alapozással épült újjá. A környék értékeire emlékeztetve a Mohos Ház nevet kapta. Benne az ANPI által létrehozott állandó kiállítás látható, amely a Mohos-tavakat, a Mohos földvár történetét, valamint a falut bemutató táj- és kultúrtörténeti, és más időszaki kiállítások tekinthetők meg. A ház alagsorában foglalkoztató terem várja a környékbeli, valamint a kiránduló iskolás csoportokat, ahol rendhagyó természetismeret órára és egyéb környezeti nevelési programokra van lehetőség.