Kabdebó Lóránt, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának alapítójaHarmadéves egyetemista voltam. Egyik szerkesztője az egy számot megért Tiszta szívvel című egyetemi folyóiratnak. Barátaimmal öntudatlan részesei voltunk az előkészületeknek. Mindezt elmondtuk Dobos Marianne Akkor is karácsony volt – Bölcsészek 1956-ban című könyvében. Akkor minden túl közel volt hozzám, ma már minden oly távolinak látszik. Akkor azt hittem, tudom mi a történelem, ma már botorkálok az emlékezés sötétjében. 1956 nemzeti büszkeségünk – ezzel részesedünk a világ lehetséges megváltásában.
Balogh Attila, technikusAlig van emlékem arról, hogyan tanították nekem 1956-ot, még az iskolai ünnepségek sem hagytak nyomott bennem. A családomban tudtommal nincs ’56-os. Az egyik miskolci középiskolában dolgozom, ahol az október 23-ai ünnepségek során évről-évre közelebb kerül hozzám 1956, ami a szabadságot és a nemzeti összefogást jelenti nekem.
Rivasz-Tóth Kinga középiskolai tanárMi magyarok képesek vagyunk összefogni, megmozdulni, tenni valamit a hazánkért. A remény és az összefogás a legfontosabb üzenete az ’56-os forradalomnak. Azok a fiatalok együtt hittek abban, hogy szebb és boldogabb jövője lehet az országnak, sajnos a szabadság nem sokáig tartott, de ’56 üzenete a remény és az összefogás ma is időszerű.
Gróf Lajos, ny. újságíróPesti gimnazista voltam a forradalom idején. Az elejétől szemlélődőként láttam az egészet. Akkor éreztem át, amit korábban Petőfi vagy Kossuth érezhetett, akkor tudtam meg, mit jelent magyarnak lenni, Magyarországon élni és mi is az a szabadság. Euforikus boldogsággal szemléltük, mikor felszabadultunk, de a megtorlás hangulatából is kijutott nekünk.
Novotni Zsófia, egyetemi hallgatóSzeretem a történelmet, 1956 különösen érdekel, hiszen élő történelem. Családi ünnepek során sok-sok történetet hallottam ebből a korból, a nagyszüleim emlegetik leginkább az akkori eseményeket. A forradalom idején össze tudtak fogni a magyarok, ma is nemzeti összefogásra lenne szükség.