Óriási ellentét tapasztalható a művészvilág életvitele és a színpadi alkotómunka fegyelme között. Érdekes volt látni, hogyan dolgoznak a színészek, énekesek és a próba egyéb szereplői az alkotófolyamat ideje alatt, hiába vont párhuzamot Szőcs Artur a való élet művészeinek bohémsága és az opera szereplői között. – A fontossági sorrend kicsit valóban eltolódik a mi életünkben. A darabban is például folyton panaszkodnak a szereplők, hogy fáznak, mégis ha van pénzük, inkább borra költik. Arra biztattam tehát a színpadra lépőket, hogy legyenek bohémek – mondta a rendező, aki elárulta azt is, hogy most először próbálják színpadon ezt a darabot.
Titkos pillanatok
Szőcs Artur főként azt nézte kívülről, hogy hiteles-e a szereplők viselkedése, ezekben adott instrukciókat. Egészen absztrakt élmény volt, hogy az ember a nézőtérről csukott szemmel már valóban úgy észlelte, mintha egy kész előadáson ülne, a látvány azonban mást mutatott: a színpad oldalán a pianínónál ült a karmester, a művészek pedig civil ruhában adták elő a darabot.
Cser Ádám csodálattal beszélt Pucciniről, aki mintha saját életét mutatta volna be szerzeményében. – Festőbarátaival hasonlóan bohém életet élt: borozgattak, cigarettáztak és kártyáztak. És egy ilyen füstös éjszakán valamikor hajnal 3 órakor felugrott a kártyaasztal mellől, mert úgy érezte, abban a pillanatban megszületett benne a mű záró, drámai hangvételű szakasza. Azonnal megmutatta ezt a zongoránál, és mindannyian elsírták magukat, még Puccini is – mondta a zenei vezető, aki azt is megfogalmazta, hogy a zene az érintés láthatatlan formája.
Cementgyár ihlette
A darab díszlettervezője, Slárku Anett beszélt arról, hogy egy cementgyár silói közé álmodták meg a történetet, hogy közelebb hozzák a XXI. századhoz. – A Bohémélet realizmusa megjelenik a zenében és a történetben is, ezért megengedtük magunknak, hogy ennyi költészet megjelenjen a színpadi díszletben. Az enteriőrt néhány bútordarab jelzi, amit hó lep be, és ettől lesz sajátos mesevilága – mondta.
Zubor Kata jelmeztervező pedig arról beszélt, hogy a ruhák stílusában szintén keveredik az 1830-as évek a saját korunkkal. – A laza, fiatal és bohém jellemzőket próbáltuk visszaadni mindezzel. A főszereplő, Mimi ruhája pedig sok kort is felidéz – mondta, majd megmutatta mindezt egy nagy képernyős tévén is.
A közönség soraiban foglalt helyet Siska Katalin, aki nem operarajongó, mégis eljött a nyílt próbára. – Kíváncsi voltam arra, hogy hogyan áll össze egy ilyen próbafolyamat.
Bihari Sándor pedig nyugdíjasként egyre többször jár színházi előadásra. – Szeretném hasznosan eltölteni a szabadidőmet. Voltam már az előző nyílt próbán is, a Gettóén, és annyira tetszett, hogy most is úgy döntöttem, eljövök megnézni.
A Bohémélet című opera bemutatója február 13-án este 7 órától lesz a Miskolci Nemzeti Színház Nagyszínházában.
