A hagyományoknak megfelelően az 1956. október 26-ai sortűz áldozatainak emléktáblájánál, a Zsolcai kapuban kezdődtek el a városi megemlékezések Miskolcon.
„Az 1956. októberi magyar forradalom és szabadságharc hőseinek, áldozatainak, a megtorlás mártírjainak emlékére. Az október 26-i ÁVH-s sortűz e helyen kaszált” – olvasható a Zsolcai kapui emléktáblán, mely felsorolja a sortűzben életüket vesztett hősöket, köztük diákokat, munkásokat, értelmiségieket.
1956. október 26-án Miskolcon is belelőttek a tömegbe, a sortűz halálos áldozatokat is követelt. A Belügyminisztérium megyei főosztályának épületénél támadtak a fegyvertelen tüntetőkre a rendőrök és államvédelmisek fegyverekkel, kézigránátokkal.
A tüntetők közül tizenhatan életüket vesztették, s legalább 51 személy szenvedett részben maradandó fogyatékosságot okozó sérüléseket. Az áldozatok között számos fiatal volt – itt érte halálos lövés a 18 éves Grómusz Máriát és a tizenhárom éves Misley Emesét is.
Az áldozatok nevét emléktábla őrzi a Zsolcai kapuban, ezen az emlékhelyen kezdődtek 2018. október 23-án a miskolci, városi megemlékezések. Az emléktáblánál a városi önkormányzat, pártok, intézmények, civil szervezetek vezetői, képviselői helyezték el a megemlékezés koszorúit.
Ezt követően a Szentpéteri kapui Romek emlékoszlopnál folytatódott a megemlékezés.
Romek Strzałkowski, egy 13 éves lengyel kisfiú a poznańi felkelés során vesztette életét. A tüntetések során a dolgozók jobb munkafeltételeket és a kormány távozását követelték. A felkelés a Cegielski gyárból indult ki, s rövidesen tömeggyűléssé vált. A város központjában 28-án mindegy 100 ezer fő gyűlt össze, a Közbiztonsági Minisztérium helyi kirendeltsége elé, ahol tízezer katonával és négyszáz tankkal támadtak a tömegre. A sortűz halálos áldozatainak száma megközelítette a százat, köztük volt a tiltakozás, és a brutális megtorlás szimbólumává vált 13 éves Romek Strzałkowski is.
A lengyel kisfiúnak 1992-től van Miskolcon, a Szentpéteri kapuban emlékműve, amit évente megkoszorúznak a forradalom és szabadságharc évfordulóján.
Oktatási intézmények, politikai pártok és egyesületek képviselői tisztelegtek főhajtással az ’56-os hősök előtt.
Innen Misley Emese emléktáblájához ment az ünnepi menet.
A legfiatalabb miskolci áldozat
Misley Emese tragédiája nagyon erősen kötődik 1956 kollektív emlékezetéhez. A mindig mosolygós, szorgalmas kislány 1956. október 26-án az iskolából tartott hazafelé, útközben még be akart térni tejért a Búza téri Vásárcsarnokba. Egy eltévedt lövedék halálosan megsebezte, a forradalom és szabadságharc legfiatalabb miskolci áldozatává vált. Szemtanúk szerint a kezéből kiejtett piros tejeskanna még napok múlva is ott hevert az utcán.
A kislány 1956. október 26-án az iskolából tartott hazafelé, útközben még be akart térni tejért a Búza téri Vásárcsarnokba. Egy eltévedt lövedék halálosan megsebezte, a forradalom és szabadságharc legfiatalabb miskolci áldozatává vált. Szemtanúk szerint a kezéből kiejtett piros tejeskanna még napok múlva is ott hevert az utcán. Egyik barátnője és osztálytársa így emlékezett vissza Emesére:
„Emese a szüleivel és a két testvérével az egykori Csányi Cukrászda felett, egy függőfolyosós épületben lakott, nem messze a Vörösmarty általános iskolától. Mi öt házzal odébb laktunk, gyakran játszottunk együtt, hol náluk, hol nálunk. Emese szobáját édesapja fogászati rendelőjén át lehetett csak nagyon csöndben megközelíteni. Életem első tejszínhabos gesztenyepüréjét egy Emesééknél tartott gyermekzsúron ettem. Később a család elköltözött a Tulipán tömbbe, melynek falán most az emléktábla van. Soha nem felejtem halála napját, a megdöbbentő hírt. Édesapja jött át hozzánk, zokogva, megrendülten mondta: „Emese meghalt”. Még most is futkos a hátamon a hideg, összeszorul a szívem, ha visszagondolok a szörnyű napra. Emese emlékét a szívem mélyén örökké őrzöm, gyermekkori barátnőmet minden évben meggyászolom, október 23. számomra Misley Emese halálát jelenti."
Majd Nagy Imre mártír miniszterelnök emléktáblájához vonultak a megemlékezők, ahol néma főhajtással emlékeztek meg a forradalom áldozataira. Ezt követően a Hősök terén folytatódott a miskolci megemlékezések sora.
Központi helyszíne a miskolci, városi megemlékezéseknek a Hősök tere, ahol 2003-ban avatták fel Miskolc város elesett hőseinek emlékművét, Szanyi Péter szobrászművész alkotását. A bronzból és gránitból készült emlékmű ötalakos kompozíciója egy piramis alakú posztamensen áll. A piramis csúcsa lépcsőfokokban végződik, melyen a szoboralakok lépkednek felénk. A posztamensen az 1956. október 23-ai dátum olvasható, valamint a „Miskolc város elesett hőseinek” felirat. Szanyi Péter elmondása szerint az emlékmű a „huszadik század kataklizmáinak allegorikus ábrázolása”. Az öt alak közül négy férfi, akik a hősi halottak koporsóját viszik vállukon, ami a magyarok huszadik századi nemzetsorsát szimbolizáló szarkofágban fekszik. Négy oldalán a Szózat kezdő mondata olvasható: "Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar"
A hátul, jobb oldalon haladó, a magyar parasztembert megformáló középkorú férfialak, kezében az akkoriban elterjedt Mauser puskával az I. világháborút szimbolizálja. Mellette a baloldalon egy lepellel letakart, kivájt szemű alak a II. világháborút, a temetetlen halottakat jelképezi. Baloldalon elől egy lyukas zászlót tartó fiatal, erős férfi az 56-os forradalom allegóriája. Mellette halad a deportáltakat, lebombázott polgári áldozatokat megtestesítő bilincsbe vert középkorú férfi. Előttük megy egy kezében kegyeleti mécsest tartó női alak, Magyarország géniuszának jelképe. A nemzet továbbélését jelzi, ahogy szabad kezével a lángot takarja, óvja, hogy el ne aludjon.
Innen a Széchenyi emléktáblához vonult az ünneplő tömeg.
Évente megemlékezést tartanak a forradalom és szabadságharc évfordulóján, a Földes Ferenc Gimnázium falán elhelyezett Széchenyi Emléktáblánál. Az egykori Fráter György, illetve Lévay József gimnázium összevonásával létrehozott intézmény az ’50-es évek elején kellett felvennie Földes Ferenc baloldali filozófus, író nevét. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején – a tanári kar és a diákság együttes elhatározásából – rövid időre Széchenyi István nevét vette fel a gimnázium. Az iskola több egykori diákja, pártolója Széchenyi ’56 Emlékbizottság néven egyesületet hozott létre. Kezdeményezésükre került fel az 56-os névváltoztatásra emlékeztető emléktábla is az iskola falára, melyet a városi ünnepség-sorozat részeként, évente megkoszorúznak, az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján.
Az ünnepi megemlékezések során, idén is megkoszorúzták Miskolcon Nagy Attila szobrát.
Majd Szabó Lőrinc emléktábláját, a Megyei Munkástanácsok emléktáblát és Babits László emléktáblát és a Digép munkásgyűlés emléktábláját is.
