A múlt rendszerben, az ötvenes években 11 500 férfi és női szerzetest hurcoltak el Magyarországról. A deportálás Miskolcon a minorita szerzeteseket érintette 1950. június 17-ről 18-ra virradó hajnalban, de a szatmári irgalmas nővérek és a karmelita atyák is a kommunista erőszak áldozataivá váltak, akik akkor a városban éltek.
Ebből az alkalomból tartotta meg évtizedes hagyományokkal rendelkező megemlékezését a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) Miskolci Csoportja és az Éltető Lélek Alapítvány kedd este a minorita rendház falán található emléktáblánál, amit koszorúzás követett. Ezután pedig ünnepi szentmisére invitálták az emlékezőket a minorita templomba.
A helyi közösségért dolgoztak
„Megemlékezünk mindenkiről, akik ennek a szörnyűséges eseménysornak az áldozatai, vagy részesei voltak. Nehéz ezt a helyén kezelni, hiszen, ha belegondolunk, semmi rosszat nem tettek ezek az atyák és szerzetesek. Sokkal inkább a rájuk bízott városrészért, vagy egész Miskolcért dolgoztak és imádkoztak, hogy az emberek lelkét felemeljék Istenhez és a Jóistent képviseljék az életükben. Ezenkívül rengeteg jó és szép dolgot tettek, amiről talán nem is tudunk” – mondta köszöntőjében Szalkai Zoltán József atya, a miskolci Nagyboldogasszony minorita templom plébániai kormányzója.
Ezt követően kérte, hogy emlékezzünk ezekre az emberekre, akiket elhurcoltak. Emellett könyörögjünk Istenhez, hogy kötözzön be minden sebet, amit évtizedeken keresztül hordoztak hozzátartozóik, akik közül sokukat kitelepítették. Majd meggyújtott egy mécsest az elhurcolt szerzetesek emlékére, szimbolizálva az odaadott, Istennek szentelt életet, amely mindannyiunk életét meggazdagítja.
„Márk evangéliuma szerint, amikor Jézus partra szállt, látta az összegyűlt sokaságot és megsajnálta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli nyáj. Tanítani kezdte őket sok mindenre. Jézust követve, így lettek ők közösségeink elöljárói, keresztény egyházaink papjai, lelkipásztorai” – hívta fel a figyelmet Menyhárt Szabolcs, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Miskolci Csoportjának elnöke.
„1950. június 18. vasárnapra esett, a miskolciak közül sokan készülődtek a minorita templomba a reggel 7 órai szentmisére és nem tudták mire vélni, hogy zárt templomajtókat találtak. A környéken élők azonban tisztában voltak vele és hamarosan a várakozók között is elterjedt a hír, hogy éjjel a minorita atyákat és testvéreket, jelölteket, novíciusokat az ÁVÓ-sok teherautóra rakták és valahová elszállították. Ma rájuk emlékezünk és arra a sok-sok szerzetesre, papra és lelkipásztorra Kárpát-medence szerte, akiket a kommunista diktatúra fizikai erőszakkal elhurcolt, megkínzott, meggyilkolt, vagy ellehetetlenített” – emlékeztetett.
Hozzátette, hogy emlékezünk az akkori egyházra is, amelyet minden eszközzel igyekeztek meggátolni társadalmi tanításának kifejtésében. Végül kiemelte, hogy az emlékezés egyben emlékeztetés is a ma emberei számára, hogy ez ne ismétlődhessen meg, mert ezzel a közösséget is nagy veszteség érné. Hiszen „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.”
A korabeli események részleteit Holopcev Péter történész idézte fel. Verssel Kardos Katalin előadóművész közreműködött. Várhelyi Krisztina az Éltető Lélek Alapítvány alapító tagja, pedig konferált.
