Miskolci gályarabok
1674. március 5-én több, mint hétszáz protestáns prédikátor és tanító kapott idézést Pozsonyba. A vád velük szemben felségsértés, hazaárulás és a katolikus egyház gyalázása volt. Azt követelték tőlük vádlóik, hogy ismerjék be bűneiket, illetve, hogy térjenek át a katolikus hitre. Valamivel több, mint háromszázan jelentek meg az ítélőszék előtt.
A megvádoltak három lehetőségük volt: vagy lemondanak a hitükről, vagy külföldre mennek, vagy áttérnek a katolikus vallásra. A háromszázból csak pár tucatnyian vállalták a hitüket, dacolva a halállal. Sokakat a halálig kínoztak, a betegeket fogházra ítélték. Többen pedig színleg megtagadták a vallásukat, majd külföldre szöktek.
A per végén mindössze 42 protestánst küldtek Nápolyba, miután gályarabságra ítélték őket. Az itáliai városba mindössze harmincan érkeztek meg, ahol 50 aranyért adták el őket. Eközben Európában gyűjtés indult a kiszabadításukra, 1676. február 11-én Michiel de Ruyter holland admirális szabadította ki a rabokat fogságukból. A felszabadító később így emlékezett az esetre:
„Sok győzelmet vívtam életemnek minden rendiben ellenségeim felett, de az én legfényesebb diadalom, mellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam.”
Az admirális a hajója ágyúit Nápolyra szegezve követelte a rabok kiadatását, de már csak 26 csontsovány túlélőt vihetett a fedélzetre a hajókáplán.
A Miskolcon szolgáló lelkipásztorok közül hárman voltak érintettek a perben: Harsányi Móricz István, aki 1660 és 1661 között szolgált Miskolcon, Köpeczi Haller Balázs, aki 1679 és 1683 között tevékenykedett városunkban, valamint Kapossy István, aki 1678 és 1881 között volt lelkipásztor, utóbbi „csak” pozsonyi raboskodást szenvedett el.
Illetve volt egy negyedik társuk is, akit megválasztották ugyan miskolci lelkipásztornak, de nem költözött ide, mert Kassán vállalt lelkipásztori hivatalt. Ő Otrokocsi Fóris Ferenc volt.
Az Avasi templom déli hajójában áll az a carrarai fehér márványból készült emléktábla, mely három üldözöttjének állít emléket. Az emléktábla szövege így szól:
„Harsányi Móricz István és Köpeczi Haller Balázs gályarabságot, Kapossy István pozsonyi raboskodást szenvedett miskolci lelkipásztorok emlékének.”
Rákóczi miskolci rabsága
II. Rákóczi Ferenc 1700-ban elhatározta, hogy a Habsburgok elleni magyar felkelés élére áll. November 1-jén kelt levele azonban nem a franciákhoz került – ahová címezte, illetve küldte –, mert Lungueval eperjesi kapitány a Habsburgokhoz vitte azt.
Ezért őt, és párthíveit, Szirmay Istvánt, a három Vay testvér és Okolicsányi Pál társaságában, a nagysárosi kastélyban elfogták.
Rákóczi könnyedén elmenekülhetett volna, de nem akarta várandós nejét mindenféle viszontagságnak kitenni. A foglyokat Bécsújhelyre szállították, azonban oda el is kellett valahogy jutni. Több helyen is meg kellett szállniuk, Solani tábornok őrizete alatt két éjszakát Miskolcon is eltöltöttek. A rövid pihenő után a foglyok és fogvatartóik folytatták az útjukat Bécs felé.
Érdekesség még, hogy amerre Rákócziék elhaladtak az országban, a nép sorfalat állt nekik, és levetett kalappal tisztelgett a későbbi fejedelem nagysága előtt. A bécsújhelyi rabságból aztán sikerült megszöknie Rákóczinak, és 1703-ban újfent a szabadságért küzdők élére állt.
Heister tábornagy és a miskolci hajdú
1704. december 26-án II. Rákóczi Ferenc fejedelem és Siegbert Heister császári generális serege csapott össze Nagyszombatnál. A csata a labancok győzelmével ért véget, de végződhetett volna máshogy is, mivel egy miskolci hajdú kis híján kioltotta a generális életét.
A csata leírásában azt olvashatjuk, hogy egy városunkból származó katona nagyon vitézül harcolt. Az ütközet során a labanc tábornagy egy magyar grófnak köszönhette az életét.
„Amikor a miskolci a hajdúk a császári első harcvonalat áttörték, megközelítették azt a helyet, ahonnan Heister a csatát vezette. Egy miskolci hajdú felismerte a császári tábornagyot, s közvetlen közelről rásütötte a puskáját. Heister félrekapta a fejét, s a golyó a füle mellett süvített el. Erre a hatalmas termetű kuruc karddal rontott rá. A tábornagyra szánt halálos csapást azonban elhárította hadsegéde, Czobor Márk azzal, hogy pisztolyával szíven lőtte a miskolci vitézt.”
Az esetet maga Heister is megerősítette. Sajnos, a miskolci hajdú neve nem maradt fenn az utókor számára.
