Az ország tragédiája a trianoni békeszerződés. Megdöbbenve tapasztalom manapság, hogy sokan azt terjesztik, Miskolc örült ennek a diktátumnak, hiszen az északi régió új vezető városa lett ezzel.
Ez nem így történt. Miskolc gyászolta azt a napot, amikor ezt a szerződést aláírták.
Miskolcz törvényhatósági joggal felruházott város közönsége az antant hatalmak a legfelsőbb tanács által 1920 május hó 5-én átnyujtott békeszerződést, mely Magyarországot ezer év óta idetartozó területétől fosztja meg és amely népszavazást még a tulnyomoan magyarok által lakott területekre sem rendeli el – a népjogokkal ellentétben állónak tartja. Ezenkívül közgazdasági szempontból is sérelmes, igazságtalan és e mellett teljesithetetlen is. A békeszerződés csak visszavonást, ellentéteket és nyugtalanságokat fog támasztani, amely örökös viszálykodást teremt és ezáltal europa békéjét minduntalan veszélyeztetni fogja. Magyarország ennélfogva ebbe a békébe soha nem fog belenyugodni és ellene mi is a leghatározottabban tiltakozunk. (...)»
Bizony Ákos felszólalása:
,,Mélységes megdöbbenéssel – ugymond – és a történelemben ugyszólván páratlan igazságtalanság feletti fölháborodással értesültünk arról, hogy az antant hatalmak legfelsőbb tanácsa ugyszólván változatlanul fenntartotta azokat a békefeltételeket, amelyeknek teljesithetetlenségéről meg vannak győződve.
Szét akarják darabolni földünket, három és fél milliónyi magyar testvérünket martalékául dobják nálunknál sokkal alacsonyabb müveltségü kapzsi szomszédainknak.
Millerand kisérő levelében azt irja, hogy részünk van a háboru kitörésében. Ez a valósággal homlokegyenest ellenkezik. Magyarország nem akarta a háborut. Nem akarta a háborut a Monarchia, de Németország sem. A franciák ,,revans” eszméje, az angol világkereskedelmi törekvés, az oroszok korszakos vágya Konstantinápoly után és a szerbek jugoszláv aspirációja idézte azt elő.
Egy nemzet sincs Európában, mely különbül bánt volna nemzetiségeivel, mint mi. Határozottan kijelenti, hogy a magyar nemzet ezeréves uralma alatt nem követett el ezredrésznyi atrocitást a nemzetiségek ellen, mint amennyit ezek a megszállás rövid ideje alatt a magyarok ellen.
Mi haszna, ha megsemmisitenek egy kulturált országot és felemelnek orgyilkos, áruló civilizálatlan oláhot, csehet és szerbet. Ezek fogják majd Európa békéjét megvédeni?
De mit tegyünk, gyengék vagyunk, fél Európával nem harcolhatunk.
– Tiltakozzunk hát lelkünk mélyéből és tegyük, amit Cromwell Olivér ajánlott katonáinak: »Bizzatok Istenben és tartsátok szárazon a puskaporotokat.« Szeressük hazánkat, dolgozzunk, bizzunk és ... és emlékezzünk...
De mit sem értek a szavak, mit sem ért a tiltakozás...
1920. június 4., 16:30. Ekkor írta alá a magyar küldöttség a szerződést, nem nagyon volt más választása. Ekkor ejtett egy soha nem gyógyuló sebet Európa egy ezeréves nemzeten.
Miskolcon bezárták az üzleteket és kávéházakat. Az iskolákban is megszakadt a tanítás. A templomokban könyörgő istentiszteleteket tartottak, zúgtak a harangok. Egy nemzet gyászolta önmagát. Ez volt Miskolc – és az ország – fekete péntekje.
Képeslap egy kivégzésről
1911. augusztus 5-éről 6-ára virradó éjszaka történt az a megdöbbentő bűncselekmény, melynek végkifejletéről később képeslap készült. Regula Ede egy baltával három emberi életet oltott ki Edelényben. A helyi csárda tulajdonosa és a családja volt az áldozat.
Czeisler Henriket és feleségét, Deutsch Rózát holtan találták a csárdában. Henrik húga, Gizella azonban akkor még élt. Bár még hosszan küzdöttek a miskolci kórházban, nem lehetett megmenteni.
A szervezete négy nap után adta fel a küzdelmet. Czeisler fél éve nősült meg, és a felesége áldott állapotban volt.
1911. október 31-én Regula Edét bűnösnek mondta ki a bíróság, három rendbeli gyilkosság és rablás bűntettében, ami miatt kötél általi halálra ítélte. Közel 50 tanút is meghallgattak, köztük a teljes edelényi csendőrséget.
A kivégzésről már napokkal előtte tudott Bali Mihály hóhér, aki Faddról indult útnak, hogy Miskolcon végezze el a kötelességét. A Miskolczi Napló újságírójának elmondta, hogy ez lesz a 27. kivégzése.
Az akasztás megtörtént, az esetről pedig képeslap is készült. Ez a legbizarrabb képeslap Miskolc városának történetében.
Reiman Zoltán
