Először csak tízen voltak, most már nincsenek közöttük fiúk

A női kar ünnepi hangversenyén vendégként lépett fel a Debreceni Vox Antiqua kamarakórus Kiss Csaba vezetésével, aki a 90-es években maga is irányította a Forrás kórust. Mellettük olyan egykori tagokból lett hivatásos szólisták is színpadra léptek, mint Bakos Kornélia és Vajda Éva, míg a műveket Vihula Mihajlo gitárjátéka színesítette.

A koncert fináléjában az elmúlt 40 év minden jelen lévő egykori és mai tagja az összkari színpadra állt, hogy öt közös műsorszámot adjon elő. Ekkor az együttes összes korábbi karnagya – Kiss Csaba, Somogyiné Kovács Andrea és Pataki Gábor – is dirigált. Az esemény kötetlen emlékezéssel zárult az aulában.

Balásné Molnár Ildikó karnagy elmondta, szép számmal voltak külföldi utazásaik, jó eredményeket értek el a kórusversenyeken, és nagyszerű hangulatú kórusfesztiválokon vettek részt. – Idehaza és külföldön egyaránt jártunk, valamint minősítő koncerteken, ahol szintén a zsűri előtt énekeltünk, szép eredményeket elérve. De az is ugyanolyan emlékezetes élményt nyújtott, amikor elmentünk például Radostyánba vagy az ország más eldugott helyeire énekelni – emlékezett vissza.

 

A karnagy úgy fogalmazott, nem is tudna egyetlen kiemelkedő pillanatot választani az elmúlt negyven évből. – Mindegyiknek megvolt a maga szépsége – és nyilván a nehézsége is –, de mindegyikre szeretettel gondolok vissza. Ha mégis ki kellene emelnem valamit, az egy olyan közös kezdeményezés, amelyet a Forrás Kamarakórus Alapítvány az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságával közösen hozott létre 1999-ben: ez a Baradla Kórusfesztivál. Ez a rendezvény azóta is töretlenül szerepel mind a kórus, mind az igazgatóság, mind pedig a Baradla-barlang programjai között. Dióhéjban ezt tudnám kiemelni – mondta, majd hozzátette, voltak a negyven év alatt olyan emberek, akik komolyan támogatták az énekkart. – Eleinte a Borsodi Szénbányák Bányászklubja biztosított helyet nekünk, a vezetőjükkel, Nagy Tiborral együtt. Ez minden együttes életében sarkalatos pont, hiszen elengedhetetlen, hogy legyen egy intézmény, amely helyet ad a próbáknak, a kották és a ruhák tárolásának, valamint anyagi támogatást nyújt az utazásokhoz. Úgy kerültünk oda, hogy Üszögh Lajos, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karának akkori hallgatója alakította meg ezt a kis kamarakórust. Akkor még csak tíz emberrel indultunk, főiskolai és egyetemi hallgatókkal. A karhoz kapcsolódott a Borsodi Szénbányák bányászklubja, ezért innen jött a támogatás. Később átkerültünk a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központ hatáskörébe, ahol dr. Utry Attila volt az igazgató, majd a művelődési központ megszűnése után megpróbáltunk a saját lábunkra állni – nyilatkozta Balásné Molnár Ildikó.

A kórus jelenleg a Fazekas Utcai Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola épületében próbál heti egyszer, és mindig nyitottak a szép női hangokra bármelyik szólamban (szoprán, mezo és alt).

 

A Forrás kamarakórus történetéből tehát kitűnhet, hogy férfiak és nők együtt énekeltek, vagyis vegyes karként indult pályafutásuk. – Igen, a kezdetek kezdetén, 1986-ban tíz fiatal énekelt együtt: két basszus, két tenor, három szoprán és három alt. Így indultunk. Utána a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központ Kardos Pál kamarakórusával egyesültünk, így lett nagyobb létszámú az együttes; a 90-es években már biztosan elértük a 25-30 főt. Aztán 2007 előtt történt, hogy a férfiak idővel elmaradtak a próbákról munkára, családra hivatkozva, majd végül kiléptek a kórusból, és egyszerűen nem maradt ember a tenorszólamban, a basszusban is csak egy vagy kettő énekelt. Ha pedig valaki hiányzott, teljesen elakadtunk, nem tudtunk megszólalni – utalt ezzel a karnagy arra, hogy a kis létszámú csoportban mindenkinek megvan a maga szerepe, hiányuk pedig az egyensúly felborulását jelentheti. – Így két választásunk maradt: vagy bezárjuk a kaput, és azt mondjuk, hogy nincsenek férfiak, ezért idáig tartott a kórus története, vagy pedig megpróbáljuk női karként folytatni. Mi az utóbbit választottuk, és 2007 óta női karként visszük tovább a Forrás kamarakórus munkáját és életét – emlékezett vissza a karnagy a húsz évvel ezelőtti változásokra.

Érdekességként említem meg Flach Antal csembalóművész sorait, amik a közösségi oldalon voltak olvashatóak a napokban.