– Várjanak, itt intézkednünk kell – áll meg a területre kivezényelt rendész páros, akik elsősorban a Kandia-közt és a színház környékét pásztázzák és járják körbe többször is az este folyamán. Fiatalok álldogálnak a közben, közterületen, itallal a kezükben, figyelmeztetik is őket; nincs akadékoskodás, az erélyes fellépés megtette hatását. De egyébként is – mondják érdeklődésünkre – ők csak szórakozni jöttek, odafigyelnek magukra és vigyáznak egymásra. Ha valami miatt aggódnia kell – súgja oda egyikük –, akkor az az otthon maradt párja miatt van. Összenevetünk, pacsi, és mindenki folytatja az útját. Mi a színház felé vesszük az irányt. A színészbejáró felé közeledve ittas középkorút kell igazoltatniuk a rendészeknek, de egyébként csendes az este – mindaddig, míg a színházi előadás végeztével meg nem telik a környék. Tetszik az utcakép: egy időre korosztályok vegyülnek, valahogy fegyelmezettebbek lesznek a fiatal társaságok is.
Lassan megtelnek a kocsmák, mi pedig a második kör után elköszönünk a rendészektől, és a Helynekem-teraszra tartunk. Kellemes zene hullámzik keresztül a Kandia-közben elszórtan álldogáló fiatalok között. Elmúlt 8 óra, fotóriporter kollégámmal sietünk át a rövid „folyosón”, max 20 éves lányok és fiúk mellett haladunk el, szinte észre sem veszik, hogy megmozdultak a Helynekem felől érkező ritmusokra. Késésben vagyunk, a belvárosi romkocsma programszervezője már vár minket, hogy elmondja tapasztalatait a bulinegyed éjszakai életéről. Meglepően könnyen és gyorsan átérünk hozzájuk, nincs áthatolhatatlan embertömeg. Táskáinkat ledobva pár percnyire szusszanunk egyet, hogy megérezzük a hely szellemét, szeretnénk élvezni picit a teraszon játszott kellemes House-muzsikát.
A miskolci underground elektronikus zenei életből ismert DJ-k vannak a pultban. Közönségük tagjai régről ismerik egymást, sok közös élmény köti össze őket, most is élvezik egymás társaságát. Harmincas éveikben járó fiatalemberek vegyülnek a technora váró fiatalabb generációval. A csobogó Szinva látványa szívverésünket is lassítja, a nappali forróságot már nem érezzük, lenge szélben lobog a lányok szoknyája, miközben a tört ütemek lágyan repítenek – harminc pluszosok ennél többet nem is kívánhatnak. Sokszor megállapítottuk már egymás között: az élvezeti faktort nem az ájulásig tartó ivás jelenti, hanem a minőség és a mértékletesség.
– Aki idejön, szeretne jól szórakozni. Mi pedig élményt akarunk adni, és ehhez olyan környezetet is igyekszünk teremteni – vág a közepébe Hankó Vanda. A társaságunkban van még Halász Norbert, aki néhány méterre tőlünk, a Szinva-híd túlsó oldalán 2020-ban kombinált gourmet italozót és falatozót nyitott. A Zip’s Beer & Tapas azóta is virágzik, kedvelt célpontja a Miskolcra érkező turistáknak, de a gasztróra igényes helyiek is rendszeresen foglalnak itt asztalt. A két belvárosi egység egyre szorosabbra fűzi kapcsolatait, álláspontjuk is szinte mindenben megegyezik, ha arról van szó, hogyan lehet igazán vonzóvá tenni ezt a kiemelt fontosságú városrészt.
– Azt szeretnénk elérni, hogy Miskolc még inkább vetkőzze le magáról a poros Acélváros imázst, és legyen „A célváros”. Úgy gondolom, hogy ebben a legtöbb belvárosi vendéglátóhely partner, és a szereplők jól kiegészítik egymást. És adott a kulturált polgári közönség is, tagjai tudnak és akarnak is normálisan szórakozni; tudják, miről szól a minőségi vendéglátás – fogalmaz Norbi.
Rákérdezünk: az éjszakai élet normalizálása miatt tartott városházi vendéglátós fórumok néhány pengeváltása után tapasztalnak valamiféle rendeződést?
– Részünkről egy nagyjából 1 éve fennálló probléma oldódott meg egy beszélgetéssel. Most azt tudom mondani, hogy csak így tovább – emeli ki. Vanda szintén azt mondja, hogy őszinte beszélgetéseken vannak túl, és azonnali reakció érkezett a város részéről. Amit leginkább üdvözölnek: átjárhatónak kell lennie a közöknek, a közlekedő sávoknak a Szinva mentén, erre a hatóságoknak kiemelten kell figyelnie. Ahogy a köztisztasági szabályok betartására, és arra is, hogy szeszesitallal fiatalkorúakat nem lehet kiszolgálni. Mindezekről ITT írtunk bővebben. Egyértelmű persze az is – mondja Vanda és Norbi –, hogy felelősséggel tartoznak a vendégeik iránt, de az elvárható „viselkedésmodellt” velük együtt lehet csak megvalósítani.
Mindenkinek a jól felfogott érdeke az – ezt már mi tesszük hozzá –, hogy az egyes egységek rendet tartsanak a saját „portájukon”, és fékezzék azokat, akik ez ellen cselekednek. Erre látunk jó, de még javítható példákat is. És a vendéglátóhelyek húzzák is felfelé egymást, hiszen ami egyiküknél elvárás, az idővel máshol is követelmény lesz (kell, hogy legyen). Felelősség és minőség – ezek lehetnek idővel a belváros hívószavai, keresleti és kínálati oldalról egyaránt.
