Azok, akik az aljára kanalaznak Miskolc gasztronómiai életének, a sűrűben gyakran összefuthattak már Kopasz Miklós nevével. Bár a szakmában fiatalnak számít, már több hely konyháját vezette, jelenleg a Népkerti Vigadó és Söröző étterem séfjeként dolgozik. Amikor pedig leteszi a kést és a köpenyt, akkor gyakran ragad pecabotot.
- Nyolcéves koromtól horgászom, először édesapám vitt magával. Én fogtam neki a küszöket a süllőzéshez – mesél a kezdetekről. - Ezután jó pár évet kihagytam: 14 évesen vettem újra botot a kezembe, de akkor már egyedül mentem a partra.
Ahhoz, hogy hamar kedvet kapjon újra a horgászathoz, Kopasz Miklós szerint a véletlen is közrejátszott.
- A közelünkben volt egy csatorna. Pont akkor engedtek ebbe az amúgy nem túl „nyüzsgő” vízbe rengeteg pontyot a mellette lévő halastóból, amikor eldöntöttem, hogy ismét pecázni kezdek. Néhány hónapig annyit lehetett fogni, amennyit csak bírt az ember. Ez az élmény kellő lökést adott.
Ezután többnyire a Tiszára járt.
- Volt egy nyolcvan körüli úr, legtöbbször vele mentem, ő vitt autóval. Ám ez az állapot nem tartott sokáig. Tudtam, hogy odáig két szívrohamot vészelt túl, és ha őszinte akarok lenni, eléggé féltem, hogy a parton éri a harmadik. Sokszor kellett neki segítenem szerelni, csomózni, mert mát nem látott jól. Természetszerűleg ilyenkor tépte a szerelékemet darabokra egy-egy kapitális hal. Ez adott lökést, hogy egyedül járjak horgászni, onnantól lett igazi szenvedély.
Nem kellett sok idő, és a nagy halak is jöttek. Busából 26,1 kiló volt a legszebb fogás, amit megszákolt. A pontyok gyakran megviccelték, abból egy tavaly akasztott, 11,88 kilós példány a rekordja. Süllőből viszont sikerült igazán tekintélyes méretűt fognia.
- Régebben felkerültem a rekordlistákra is egy 9,18-as süllővel. Ez volt az egyik kedvenc halam, valóban gyönyörű volt. Harcsából még nem akadt igazán nagy a horgomra, ahogy amurból sem. Az utóbbi fajtából idén mindenképp szeretnék egy 10 kiló felettit példányt szákba terelni, ha lehet, vadvízen.
A halakat is üldöző séf a különböző módszerek közül már szinte csak a rezgőspicces feeder horgászatot űzi.
- Régebben gyakran kötöttem finomabb szereléket is, most azonban legtöbbször a methodos szerelék kerül elő. Nem kifejezetten szeretem az „agyontelepített” tavakat, inkább az élővizeket és a nagy felületű bányatavakat kedvelem, mint amilyen például az Alsózsolca melletti Házgyári-tó.
- Szeretem a halas ételeket, akár enni, akár elkészíteni kell azokat. A hazai halakat kedvelem a legjobban, de a tengeri herkentyűk is jöhetnek. Szerintem a bányatóból felhúzott, vörös húsú viadorok a legfinomabbak.
A megfogott pontyok nagy részét visszaereszti, csak néhány kerül az asztalra.
- Nagyjából tíz-tizenkét halat viszek haza egy évben. A párom gyakran szóvá is teszi ezt, de én úgy gondolom, attól, hogy viszonylag nagy számú hal kerül a horgomra, elég annyit elvenni, amennyit frissen el tudok készíteni – ez pedig az én esetemben jóval a megengedett határ alatt van.
Kopasz Miklóst arról is kérdeztük, milyen halételt készített utoljára.
- Otthon a haltepertőt szeretik a legjobban, nemrégiben is az került terítékre, míg az étteremben gyakran csinálunk halászlevet – ezt főztünk legutóbb.
