Mint az talán kevéssé ismert, a konferencia címe Móricz Zsigmond egyik verséből ered. A költő miskolci múzeumi látogatásának élményeiről írt egy költeményt. A konferencia egyik előadása is az intézmény szerepvállalásáról szólt Miskolc irodalmi életének alakulásában. Leszih Andor, egykori múzeumigazgató és Móricz ugyanis barátok voltak.
Szolyák Péter múzeumigazgató köszöntőjében szintén az író és Leszih, valamint az irodalom és a múzeum kapcsolatát elevenítette fel. 1956-ban a Herman Ottó Múzeum közleményeinek 3. számában ugyanis Leszih Andor egy cikket jelentetett meg Móricz Zsigmond és a miskolci múzeum címmel.
A konferencián tíz előadás hangzott el. Leszih Andor és Megay Géza életének és munkásságának bemutatásán túl szó volt többek között a miskolci múzeum és a cserkészet kapcsolatáról, és a hejőpapi határában zajló ásatásokról is.
Az 1899-ben életre hívott Borsod-Miskolczi Múzeum 1901 és 1963 közötti kezdeti időszakának meghatározó személyisége volt Leszih Andor (Miskolc, 1880. szeptember 19. – Miskolc, 1963. november 10.) és Megay Géza (Miskolc, 1904. március 21. – Miskolc, 1963. december 8.). Mindketten önkéntes gyakornokként, díjazás nélkül kezdték el múzeumi munkájukat, amit diákkori tárgyszeretetük, a régiségek iránti érdeklődésük motivált. Leszih Andor 1901-től Molnár József református gimnáziumi tanár, múzeumőr mellett dolgozott és segítette rendszerező munkáját, majd 1905-ben tőle vette át a múzeumőri tisztet, azaz a múzeum vezetését, amit 1950-ig látott el. Városi státusba csak 1915-ben került, ezt megelőzően 1899-től a Magyar Általános Biztosító Társaság miskolci felügyelőségén dolgozott, ott kapott fizetést mint levelező. 1921-ben lett munkatársa az alig tizenhét éves fiatalember, Megay Géza, aki több éven át ingyenesen, vagyis „díjtalan díjnokként” tevékenykedett a múzeumban. A Múzeumi Bizottság először 1930-ban szavazott meg számára illetményt.
