A baleset következtében hatalmas mennyiségű radioaktív anyag jutott a légkörbe, amely nemcsak a Szovjetunió területét, hanem Európa jelentős részét is érintette. Magyarországra is több hullámban érkezett meg a szennyezés.
A tragédia hátterében emberi hibák és súlyos tervezési hiányosságok álltak. A hatóságok kezdetben igyekeztek eltitkolni a balesetet, ami késleltette a védekezést és növelte a lakosság kitettségét.
A robbanást követően több százezer embert telepítettek ki a környező területekről, és úgynevezett „likvidátorok” dolgoztak a katasztrófa következményeinek felszámolásán, gyakran életük kockáztatásával. A sugárzás hosszú távú egészségügyi hatásai – köztük a pajzsmirigyrák megnövekedett előfordulása – máig érezhetők.
A csernobili zóna ma is nagyrészt lakatlan, a megsemmisült reaktort pedig egy hatalmas védőburkolat fedi. A katasztrófa alapjaiban változtatta meg a nukleáris biztonságról alkotott nemzetközi szemléletet.
A csernobili katasztrófa 40. évfordulójára emlékeztek Ukrajnában
A 40. évfordulón Ukrajnában megemlékezéseket tartottak. Szlavuticsban – abban a városban, amelyet a kitelepítettek számára építettek – harangszó mellett emlékeztek az áldozatokra. A résztvevők fehér védőruhában gyertyákat gyújtottak, és virágokat helyeztek el az emlékműnél.
