Ugrás a tartalomra

Peter Makto Miskolcon: „az identitás nagyon fontos" – Kövessetek minket a miskolci underground zenei életbe (15. rész)

Kujan István
Utoljára módosítva
2021. október 14. csütörtök 15:49
Ibiza és budapesti bulik sora után érkezik Miskolcra, az Avasi Kilátóba pénteken a hazai klubélet egyik ikonikus alakja, Peter Makto, aki az NWCC-vel játszik majd együtt. Az improvizatív, nehezen kategorizálható DJ dinamikus szettjeit döntően a deep house műfajából építi fel. A miskolci közönségről azt mondja: itt szeretik az emberek, ha keményebb a zenei önkifejezés, a nyers erő. Interjú.

Lassan negyed évszázada szűnni nem akaró lendülettel pörgeti a lemezeket Magyarországon és külföldön Peter Makto, aki a DJ-zés mellett három lemezkiadót megjelenéseit menedzseli, illetve producerkedik is. Ő a 2004 óta működő Truesounds Music alapítója, ami lemezlovasok tehetséggondozásával foglalkozik. És mindezek mellett édesapa.

Interjúnkban szó esik Ibiza vonzásáról, az előadói egóról, a party-szervezés jelenlegi nehézségeiről, és arról is, mit vár a pénteki kilátós estétől.

A szabadság megélése

minap.hu: A nagy bezárkózás után idén nyárra újra kinyílt a világ, előtted egyenesen új kapuk nyíltak: Ibizán léptél fel, és egy élő rádiós szettre is lehetőséged volt a szigeten. Maradandó élmény, az év eseménye volt számodra?

Peter Makto (P. M.): Valóban mozgalmas nyár volt, imádtam minden pillanatát. Ibiza tulajdonképpen a pihenés célállomása lett volna, de mivel a szigetnek van egy igen komoly szabálya: felesleges ott tervezni, mert minden máshogy alakul, így hagytam magam az ottani sodrással különböző helyzetekbe belefolyni. Ibiza mindig maradandó élmény, minden formában és minden állapotban.
A rádiós szereplés félig elő volt készítve, ugyanis az egyik digitális zenei kiadóm, a Zenebona Records által jó kapcsolatban állunk az Ibiza Sonica csapatával. Viszont csak az érkezésem után pár nappal dőlt el, hogy valóban lesz lehetőségem mixelni náluk. A Sunset Ashram egy kultikus hely, őrzi a régi hippy és spirituális hagyományokat. Megtisztelő ott zenélni. „Táncstop” idején játszottam ott, minden klub zárva volt, így hatványozottan jól élte meg az ott lévő 50-100 ember a zenét, és mikor már biztosak voltunk, hogy a helyi hatalom nem érkezik meg, a tulajdonos elengedte a bulit, és az akkor már csak körülbelül ötven főre fogyatkozott csoport akkorát bulizott, hogy az versenyképes lett volna egy nagyobb klub hangulatával. Érzések szabadultak fel, a szabadság, a korlátozás elleni tiltakozás szelleme volt jelen. Imádtam.

A Sunset Ashramban – „érzések szabadultak fel, a szabadság szelleme volt jelen"

minap.hu: Sokan sokfélét gondolnak Ibizáról, de itt DJ-ként fellépni azt mutatja, hogy elértél egy magasra helyezett nívót, amire felfigyeltek. Évek szisztematikus munkája kell ehhez? Mit gondolsz, minek köszönhető a felkérés?

P. M.: Az biztos, hogy az elmúlt három év tudatos munkája köszönt vissza abban, hogy bizonyos kapuk megnyíltak. Ez a Zenebona Recordsnak köszönhető, ennek a kiadónak a hangzása betalált a megfelelő füleknél. Úgy fogalmaznék, hogy egy magas nívó alsó házába kerültem, ahol már érezhetően más figyelmet kap az ember. Aminek kimondottan örülök, hogy a Sunset Ashram fellépést nem a manapság divatos módon hozta be az élet: hogy kellett produkálnom egy olyan zenét, ami meghozta a népszerűséget, hanem kimondottan a DJ-szettjeimet követték már régóta a szervezők. Tehát azért voltam ott, amiben tényleg jó vagyok, ez pedig a mixelés és a szórakoztatás-faktor.

Személyiséghez passzoló sokszínűség

minap.hu: A nemzetközi együttműködés esetedben nem merült ki ezzel, hiszen a Fideles és az Artbat előtt is zenéltél. Hogyan emlékszel vissza ezekre az eseményekre, milyen érzéseket, „nyomot” hagytak benned?

P. M.: Mélyvízben edződtem, ugyanis nagyon hamar bekerültem a legendás Flört The Club pultjába (talán ez a név a fiataloknak már nem mond semmit), ahol mindig a lehető legnagyobb szupersztárok előtt játszottam. A nyomást hamar megtanultam kezelni. Mindig nagyon izgalmas kihívás ilyen nevekkel dolgozni, főleg hazai „pályán”. Az Artbat szett egy nagyon tudatos house elemekre épülő út volt 90 percben, aminek a lényege az volt, hogy az embereket a végső határig felcsigázzuk. Sikerült is őket jól felhúzni, amit egy breakbeat zenével „törtem” el a végén, így talán még picit mérgesek is voltak rám, mert láthatólag a tömeg már nagyon felfokozott állapotban volt. Viszont így sokkal nagyobbat durrant az első Artbat zene. Ha egy szupport DJ túljátssza a szerepét, könnyen széteshet a buli íve.
Fideles nagyon keményen feladta a leckét, olyan szettet húztak, hogy majdnem leszakadt a klub teteje, vakaróztunk is Gerivel (Gregory S – Truesounds), hogy mi legyen az irány. Itt igazából beleengedtük magunkat abba a vonalba, amivel ők kiszálltak a szettből, és megint csak háttérbe helyeztük az előadói egót, ami sokaknál ott feszül, hogy „na, majd most megmutatom” – így sikerült a tervezett 2 óra helyett egy négyórás zárást játszani, nagyon jó hangulattal és végig maradtak az emberek, nem fogytak el a tánctérről.

minap.hu: Akár ha csak az említett szetteket hallgatjuk vissza, egy laikus számára is feltűnik, mennyivel másabb hangulatú, mélységű zenéket játszottál. Helytől, line-uptól is függ mindez, vagy a közönségre „bízod” magad, és a felőlük érkező energiák vezetnek? Mennyire vagy improvizatív?

P. M.: Mindig mindenütt improvizálok. Az elmúlt 24 év alatt a pályámon két alkalommal dolgoztam playlistből, mindegyik esetben John Digweednek warm upoltam. Valamiért előtte mindig beremegett a kezem és biztosabbnak találtam, ha nem a helyszínen keresem a zenéket esélyt adva annak, hogy belekeveredek és mellé nyúlok. Természetesen ettől lesz más egy rádiós szett, egy warm up szett, vagy egy záró szett valaki után. A bulik esetében nagyon nem ugyanazt a brigádot kapod meg a party elején és a végén. Amúgy ezt szeretem a legjobban a DJ-zésben; ezt a sokszínűséget, a változatos szetteket, ami passzol a személyiségemhez. Ebben vagyok jó, szeretem, ha testhezálló feladatokat kapok.

„A sokszínűséget, a változatos szetteket szeretem"

Önazonossággal a kommersz ellen

minap.hu: A produceri munka során honnan, kitől, miből nyered az inspirációt? Ezen a téren mivel készülsz a következő időszakban?

P. M.: Ezzel kapcsolatban lesz hamarosan a virtuális felületeimen egy „leleplező” bejelentés, ezért ebbe most mélyen nem mennék bele. Az inspiráció mindig belülről jön, amit érzek, azt szeretném visszahallani a produkciókban is. Innen van az is, hogy a nevem alatt több stílusú zenei is kijön. Vannak standard, bevett szokások, hogy évekig kell gyűrni egy műfajt és akkor szépen fel lehet kapaszkodni az adott stíluson belül a legtetejéhez, úgymint a melodic house & technoban a Tale Of Us vagy Solomun udvara, vagy a houseban a Dixon-vonal, de a technoban is sokan ezt az utat járják. Valószínűleg én egyik műfajt sem szeretem eléggé vagy kiemelten, hogy egy életen át ugyanazt játsszam, vagy produkáljam. Erre képtelen vagyok, megint csak a személyiségjegyeim miatt.
Az elkövetkező időszakban egy idén februárban megélt spirituális élmény fog megjelenni az a zenéimben. Tavasz óta folyamatosan dolgozunk ezeken a zenéken, de többet egyelőre nem mondhatok erről most.

minap.hu: Főleg a járvány negatív hatásai – bezárkózás, „félelem” a fertőzéstől, más programok előtérbe kerülése – miatt manapság talán még nehezebb a party-szervezők dolga, legalábbis Miskolcon ez a tapasztalat. Mitől tud jól működni egy esemény, egy bulisorozat?

P. M.: Most minden sokkal kisebb keresztmetszetben működik, mint korábban. Ez kihozott sok konfliktust is a szervezők között, durvább lett a verseny, harapósabb mindenki és sajnos megint a giga nevek és a külföldi sztárok zsebébe vándorolnak hatalmas összegek. Ugyanis most az a legerősebb, hogy akinek ütősebb neve van a plakáton, az lesz a nyerő. A hazai szcéna a legnagyobb vesztese ennek. A közép és a kisebb szinten lévő szervezők komoly bajban lehetnek.
Meg aztán az idősebb réteg kivonulása az éjszakából egy nagyon erős trendfordulót hozott. A tinik totál másban vannak most, mint az elektronikus zene és annak az undergroundabb vonulatai. A hard techno erősen a kommersz piacra lépett. Sokaknak csak annyit mond az elektronikus zene, hogy „aha, az a paraszt techno”, és már fordulnak is ki a klubzenéből. Az identitás nagyon fontos, és bízni kell magában minden szervezőnek. Át kell menni ezen az időszakon.

Az NWCC hívására érkezik újra Miskolcra Peter Makto

Zenei önkifejezés

minap.hu: Pénteken Kilátó Miskolcon – egy szépen felépített brandbe és csapatba csöppensz most bele. Milyennek ismerted meg az NWCC-t, illetve milyennek ismerted meg a helyi közönséget? Miskolcon többször jártál már a Truesounds Music-kal is.

P. M.: Miskolc mindig is egy indusztriális helyszín volt. Az első fellépésem 2004 környékén volt, ami ugyanúgy tartalmazta a nyers erő jelenlétét, mint a legutóbbi pár buli. Itt szeretik az emberek, ha keményebb a zenei önkifejezés, nem mindig voltak nyitottak másra. Ha eljöttek bulizni, akkor tombolnia kellett az energiának. Úgy érzem, a helyi közönséget jól ismerem, sokakat személyesen is, mondhatni, hogy a „borsodi” rutin már bennem van.
Ebbe az egészbe érkezett bele évekkel ezelőtt – egészen egyedien – az NWCC, akik a széllel és árral szemben indultak el egy minőségi úton, ami egy természetes szelekciót hozott a régióba. Le a kalappal előttük, egy teljesen flott csapat. A kezdetektől fogva vonzó számomra, amit csinálnak. Szerintem emberi oldalon is jó a vibe köztem és köztük, bár igazán minőségi időt nem tudtunk még együtt tölteni sajnos. A meló általában átitatta a találkozásokat, vagy volt más stressz. Erős és határozott a zenei üzenetük. Örülök mindig, ha a srácok hívnak. Korábban volt bennem egy amolyan megfelelési kényszer és kiléptem a sajátos hangzásomból, aminek az lett a vége, hogy sem én nem voltam elégedett a szettemmel, sem ők. Ez a görcs most nem lesz jelen. Hozom magam és vagy tetszik az embereknek, van nem. Alapból nem szeretem a radikális eszmék jelenlétét sehol az életben, pláne a zenében nem látom ennek értelmét. Mindenki azt tol, hallgat, amit szeret. A műfajoknak el kell férniük egymás mellett. Szerintem az sem jó, ha valaki a fanatizmusán nem tud túllátni. Volt már olyan, hogy pár NWCC fan beszólt, holott csak el kellett volna fogadnia, hogy én mást képviselek. Remélem, ezúttal mindenki örülni fog.

További hírek

Olvasnivaló

Programok

-
Miskolc és környéke