A kezesség és a garancia egyaránt tartozás biztosítását szolgálja. Míg azonban a kezes kötelezettsége az adóséhoz igazodik, a garantőr ettől függetlenül is köteles teljesíteni. A garanciaszerződésben rögzített feltételek teljesülése esetén tehát a garantőrnek fizetnie kell, nem hivatkozhat a bebiztosított tartozással kapcsolatos kifogásokra. A garancia így a kezességhez képest nagyobb biztonságot nyújt a jogosult számára - mutat rá a törvénytervezet szakmai indokolása.
A garantőr jogi szempontból nem más kötelezettségét, hanem saját vállalását teljesíti, azaz saját maga áll helyt egy másik fél helyett akkor, ha az nem teljesíti kötelezettségét. Ennek megfelelően a garantőr nem hivatkozhat az alapjogviszony érvénytelenségére, illetve azokra a kifogásokra sem, amelyek megilletik a kötelezettet a jogosulttal szemben. Kizárólag azon kifogásokat érvényesítheti, amelyek magából a garanciaszerződésből származnak.
A garanciát meg kell különböztetni az okmányos meghitelezéstől (akkreditívtől) is. Ez utóbbi nem is biztosíték, hanem fizetési módozat. A garancia általában nem pénzfizetési kötelezettséget biztosít, hanem például egy vállalkozási szerződés teljesítését. Az akkreditív ezzel szemben pénzkövetelés teljesítését szolgálja. A garancia csak akkor hívható le, ha a kötelezett (vállalkozó) nem teljesít, az akkreditív alapján azonban a kötelezett teljesít. A garantőr kötelezettsége tehát ilyen szempontból másodlagos, az akkreditívet nyitó bank kötelezettsége ellenben elsődleges. A garancia és az akkreditív közötti különbséget elhomályosítja ugyanakkor, hogy a gyakorlatban a garancia érvényesítéséhez is jellemzően meghatározott okmányok benyújtását követelik meg. Ez azonban nem szükségszerű, hiszen a kedvezményezett igénybejelentése vagy felszólítása is elegendő lehet - olvasható a törvénymagyarázatban.
Az új Ptk. szerint garanciát a jövőben nem csak a bankok vállalhatnak, bár a gazdasági jelentősége valószínűleg továbbra is a bank, vagy például biztosító által vállalt garanciának lesz. Szerződéseikben a felek szabadon állapodhatnak meg arról, hogy milyen feltételek esetén kell fizetnie a garantőrnek. Ez lehet akár egy, a harmadik fél szerződésszegését megállapító bírósági, vagy választott bírósági ítélet, de lehet a jogosult egyszerű fizetési felszólítása is. A kereskedelmi gyakorlatban a legnagyobb szerepet egyébként éppen ez, az "első felszólításra fizetendő garancia" tölti be.
Garanciát érvényesen vállalni csak írásban lehet. A tervezet ugyanakkor nem a garanciaszerződés, hanem a garanciavállalás írásbeliségét írja elő. Ez lényeges különbség, mert a gyakorlatban úgy kötnek garanciaszerződést, hogy a garancianyújtó írásban tájékoztatja a kedvezményezettet vállalásáról, aki a vállalást jellemzően nem írásban, hanem ráutaló magatartással fogadja el.
A lehívásnak írásban kell történnie, pontosan igazodva a garanciavállaló nyilatkozatban előírt feltételeihez. A garanciavállaló jogát a fizetés megtagadására már minimális eltérés is megalapozza. A fizetési felszólítás kézhezvételét követően haladéktalanul értesíteni kell a kötelezettet. Ez azért fontos, mert a garantőr így olyan körülményekről is tudomást szerezhet, amelyekre hivatkozva megtagadhatja a teljesítést, ha a lehívás jogával nyilvánvalóan visszaélés jelleggel vagy rosszhiszemű módon élnek. Lépni, azaz fizetni, illetve a teljesítést megtagadni a fizetési felszólítás kézhezvételétől számított három napon belül kötelező. A fizetés megtörténtéről a kötelezettet, a teljesítés megtagadásáról pedig a kötelezettet és a jogosultat egyaránt értesíteni kell.
A banki gyakorlatban bizonyos biztosítékokat rendszerint a garantőr is megkövetel, amelyből behajthatja a jogosultnak kifizetett összeget. Sokszor előfordul, hogy biztosíték nem fedezi a teljes kifizetést. Ilyenkor a garanciavállaló természetesen felléphet a kötelezettel (aki helyett fizetett) és a további biztosítékot nyújtó személyekkel szemben.
A garantőr jogi szempontból nem más kötelezettségét, hanem saját vállalását teljesíti, azaz saját maga áll helyt egy másik fél helyett akkor, ha az nem teljesíti kötelezettségét. Ennek megfelelően a garantőr nem hivatkozhat az alapjogviszony érvénytelenségére, illetve azokra a kifogásokra sem, amelyek megilletik a kötelezettet a jogosulttal szemben. Kizárólag azon kifogásokat érvényesítheti, amelyek magából a garanciaszerződésből származnak.
A garanciát meg kell különböztetni az okmányos meghitelezéstől (akkreditívtől) is. Ez utóbbi nem is biztosíték, hanem fizetési módozat. A garancia általában nem pénzfizetési kötelezettséget biztosít, hanem például egy vállalkozási szerződés teljesítését. Az akkreditív ezzel szemben pénzkövetelés teljesítését szolgálja. A garancia csak akkor hívható le, ha a kötelezett (vállalkozó) nem teljesít, az akkreditív alapján azonban a kötelezett teljesít. A garantőr kötelezettsége tehát ilyen szempontból másodlagos, az akkreditívet nyitó bank kötelezettsége ellenben elsődleges. A garancia és az akkreditív közötti különbséget elhomályosítja ugyanakkor, hogy a gyakorlatban a garancia érvényesítéséhez is jellemzően meghatározott okmányok benyújtását követelik meg. Ez azonban nem szükségszerű, hiszen a kedvezményezett igénybejelentése vagy felszólítása is elegendő lehet - olvasható a törvénymagyarázatban.
Az új Ptk. szerint garanciát a jövőben nem csak a bankok vállalhatnak, bár a gazdasági jelentősége valószínűleg továbbra is a bank, vagy például biztosító által vállalt garanciának lesz. Szerződéseikben a felek szabadon állapodhatnak meg arról, hogy milyen feltételek esetén kell fizetnie a garantőrnek. Ez lehet akár egy, a harmadik fél szerződésszegését megállapító bírósági, vagy választott bírósági ítélet, de lehet a jogosult egyszerű fizetési felszólítása is. A kereskedelmi gyakorlatban a legnagyobb szerepet egyébként éppen ez, az "első felszólításra fizetendő garancia" tölti be.
Garanciát érvényesen vállalni csak írásban lehet. A tervezet ugyanakkor nem a garanciaszerződés, hanem a garanciavállalás írásbeliségét írja elő. Ez lényeges különbség, mert a gyakorlatban úgy kötnek garanciaszerződést, hogy a garancianyújtó írásban tájékoztatja a kedvezményezettet vállalásáról, aki a vállalást jellemzően nem írásban, hanem ráutaló magatartással fogadja el.
A lehívásnak írásban kell történnie, pontosan igazodva a garanciavállaló nyilatkozatban előírt feltételeihez. A garanciavállaló jogát a fizetés megtagadására már minimális eltérés is megalapozza. A fizetési felszólítás kézhezvételét követően haladéktalanul értesíteni kell a kötelezettet. Ez azért fontos, mert a garantőr így olyan körülményekről is tudomást szerezhet, amelyekre hivatkozva megtagadhatja a teljesítést, ha a lehívás jogával nyilvánvalóan visszaélés jelleggel vagy rosszhiszemű módon élnek. Lépni, azaz fizetni, illetve a teljesítést megtagadni a fizetési felszólítás kézhezvételétől számított három napon belül kötelező. A fizetés megtörténtéről a kötelezettet, a teljesítés megtagadásáról pedig a kötelezettet és a jogosultat egyaránt értesíteni kell.
A banki gyakorlatban bizonyos biztosítékokat rendszerint a garantőr is megkövetel, amelyből behajthatja a jogosultnak kifizetett összeget. Sokszor előfordul, hogy biztosíték nem fedezi a teljes kifizetést. Ilyenkor a garanciavállaló természetesen felléphet a kötelezettel (aki helyett fizetett) és a további biztosítékot nyújtó személyekkel szemben.