Matiscsák Éva alpolgármester és Szomorné Takács Tünde a polgármesteri hivatal lakosságszolgálati főosztályának csoportvezetője látogatott el Molnár Józsefné Ilona néni Szentpéteri kapui otthonába december 3-án, szerda délután. Tolmácsolták a városvezetés jó kívánságait és átnyújtották a születésnapi virágcsokrot, édességet, valamint Orbán Viktor miniszterelnök aláírását tartalmazó emléklapot.
A születésnapos egyébként a hétvégén, gyermekei, unokái és dédunokái körében tartotta meg ezt a szép kerek évfordulót. Elmondta, hogy egész életében családjáért dolgozott és a közös célok éltették, amelyek még a viszontagságos történelmi időkben is mindig a szeme előtt lebegtek.
- Nagyon-nagyon jó érzés, hogy ilyen sokan köszöntenek. A telefonomra harmincöt üzenet érkezett az ismerőseimtől, barátaimtól. A gyermekeim pedig elvittek a Balaton-felvidékre négy napos pihenésre. Ott volt velem a Budapesten élő fiam a menyemmel és a lányom, aki egyedül él, néhány háztömbre tőlem – osztotta meg Molnár Józsefné Ilona néni. - Hazafelé úton felmentünk a fiamék rómaifürdői lakásába és szépen együtt ünnepelt a család. A két unokám ebéddel várt és találkoztam a négy dédunokámmal. A legnagyobb már 15 éves. Úgyhogy nagyon szeretnek a gyerekeim is – fűzte hozzá.
Kérésünkre felidézte, hogy a férjével 1956 tavaszán házasodott össze. Mindketten gyárban dolgoztak és kezdetben szerényen éltek Ongán, mert Molnár Józsefné és a szülei tősgyökeres ongai lakosok voltak. A házastársa 2007-ben, 75 évesen elhunyt. Ilona néni utána költözött be gyermekei tanácsára Miskolcra, a Szentpéteri kapuba, ahol mostanra megszokta a kényelmet.
- Egész életemben sokat dolgoztam, nemcsak a munkahelyemen, hanem a TSZ-ben is, ahol rengeteget kapáltam. Szerintem ennek is köszönhetem a hosszú életemet és a céljaimnak. Egyedül az ’56-os szabadságharc idején tartottam szünetet, mert a férjem nem engedett vissza Miskolcra dolgozni, csak már akkor, amikor lecsillapodott a forradalom. Emellett mindig voltak célkitűzéseim, építkeztünk és folyamatosan szépítgettük az otthonunkat – emlékezett vissza.
Hozzátette, manapság a mindennapjai főleg televíziózással, főzéssel telnek és a lányával napi szinten találkozik.
- Általában készítek magamnak egy kis ennivalót, aztán TV-zek, vagy takarítok, pakolászok. Sajnos olvasni és varrni már nem tudok, mert a szemem elromlott. Szóval olyan öregesen teszek-veszek, de a lányom minden reggel érdeklődik róla, hogy vagyok és sokszor át is jön – árulta el az ünnepelt.
