Ebben az évben is átadta díjait, elismeréseit miskolci lokálpatrióták számára az önkormányzat május 11-én, a város napján. A következő napokban röviden bemutatjuk a díjazottakat. A Kondor Béla képzőművészeti díjat az idei évben Lukács Róbert kapta.
Három évtizedes pályafutása során sok díjat begyűjtött, elég csak a 2017-es Mazsaroff-díjat, a Spanyolnátha folyóirat díját, vagy a Miskolci Téli Tárlatokon kapott számos elismerést említeni. Mindegyikre nagyon büszke, de a pálmát a most megítélt Kondor Béla képzőművészeti díj viszi el.
– Az igazság az, hogy az ilyenfajta elismerés mindig jólesik az embernek, főleg úgy, hogy pont most volt harminc éve, hogy először állítottam ki a Miskolci Galériában. Az 1994. decemberi téli tárlaton állították ki az első képemet. Szerencsés véletlen, hogy a Kondor Béla képzőművészeti díjat éppen most, ezen a jubileumi évfordulón ítélték oda nekem. Tehát mondhatom, hogy ez szinte egy jubileumi díj is, amely mögött három évtized munkássága van – emelte ki.
A miskolci születésű művész festészetének gyökereit a fotórealizmus és a hiperrealizmus stílusirányzatai között kell keresni. Fő motívumai az embert körülvevő tárgyak, állatok, virágok, a természet, de ugyancsak jellegzetesek az önmagát ábrázoló portrésorozatai, melyeknek külön érdekessége a testének fej, arc és lábfej nélküli ábrázolása.
– Volt egy korszakom, amikor valóban fej nélküli torzókat festettem, nagyrészt magamról. Ennek persze nincs jelentősége, én voltam kéznél mint modell. A mögöttes gondolat az volt, hogy egy olyan világban élünk, ahol nem az ember fontos, hanem az, hogy „mi van rajta”: tehát külsőségek alapján ítéljük meg a többi embert. Erre volt reflexió ez a sorozatom, amit éveken át festettem. Az egésznek egyfajta összefoglalója volt az Asztronauta című képem, amelyen egy űrhajós szkafandert viseltem. Ebbe a képembe azt az érzést festettem bele, hogy éppen annyira nagyon máshogy látjuk a világot mi, művészek, mint ahogy az űrhajósok látják kintről a Földet, és ez csak keveseknek adatik meg – magyarázza az alkotó.
A kívülállóság, a magányosság érzése Lukács Róbert több munkájában tetten érhető, amelyek egy-egy pillanat megragadásáról szólnak. Képei fantáziadúsak és sok asszociatív szimbólumot hordoznak. Festményeiben, rajzaiban a látható formákon kívül ott lapul az ember esendősége, az elmúlás gondolata, az örök csendbe zuhanás és a sorsszerű reménytelenség elleni lázadás.
Az idei év kitüntetettjei:
MISKOLC VÁROS DÍSZPOLGÁRA kitüntető cím: Dr. Boda Péter (posztumusz)
PRO URBE kitüntető cím: Rudolf Mihály Ferenc DLA, dr. Várhelyi Krisztina
Gálffy Ignác életmű díj: Veczán Pálné
Herman Ottó tudományos díj: Prof. Dr. Palotás Árpád Bence
Szemere Bertalan közéleti díj: Mikita Gábor
Szabó Lőrinc irodalmi díj: Bánhidi Lilla
Kondor Béla képzőművészeti díj: Lukács Róbert
Reményi Ede zenei díj: Molnár Attila
Déryné színházi díj: Mészöly Anna
Miskolc város építészeti alkotói díj: Szeghalmy Bálint (posztumusz)
Bizony Ákos jogi díj: Dr. Szikszai Attila (posztumusz)
Benkő Sámuel egészségügyi díj: Domoszlai Tamás
Benkő Sámuel szociális díj: Tóth Judit
Miskolc város pedagógia díj: Bártfai Krisztián Ervin, Dőry Péterné, Papp Zsolt
Miskolc város turizmusáért díj: Katona Ferenc
Az év sportolója díj: Guzi Blanka, Miskolcz-Revital Táncsport Egyesület, Sáfrány Péter Marcell,
Miskolc város sportjáért díj: Jászka Krisztián
A civilek támogatásáért díj: MBM Auto Kft.
Az év civil szervezete díj: "Miskolci Lelkisegély Telefonszolgálatért" Alapítvány
Pro Minoritate díj: Páli Szent Vince Társaság Magyarországi Szeretetszolgálata
Nívódíj: Bózsó Gyula, Grand Dance Tánc- és Sportegyesület, Mészáros László
Az Egyetemért - A Városért díj: Prof. Dr. Horváth Zita
Dr. Szentpáli István Kamarai díj: Ostorházi Imre
