Amint arról korábban hírt adtunk, a 2025. évi Makovecz Imre-díjat Bodonyi Csaba építész, az MMA alapító és rendes tagja kapta, amelyet a budapesti Műcsarnokban rendezett „Angyalok és építészet - Makovecz Imre 90” című kiállítás nyitóünnepségén adták át a Miskolcon élő szakembernek.
A méltatás szerint a díjat a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) alapítótagja, a Makovecz Imre szellemiségét követő, országépítő munkásságával érdemelte ki. Az építőművésszel a díj apropóján beszélgettünk a szakmáról, az életútról és a pályatársról Makovecz Imréről.
- A díjátadón is elmondtam, hogy sokféle, vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Egyik az, hogy én nem sokkal vagyok fiatalabb a Makovecz Imrénél, aki nyolc évvel volt idősebb nálam. Ő most lenne kilencven éves, és még akár közöttünk is lehetne, koccinthatnánk is és megkérdezhetném tőle, hogy vajon neki mi a véleménye arról, hogy egy róla elnevezett díjat kaptam? Ez furcsa érzés, hiszen nem régen még élő kapcsolatunk volt, és most már egy díjat kaptam, amely róla van elnevezve – osztotta meg Bodonyi Csaba.
Kiemelte, hogy a díj átvételekor, a méltatást hallgatva úgy érezte, hogy nincs egyedül és visszamenőleg, a múltban sem volt egyedül, a szakma, a kollégák figyelemmel kísérték munkásságát.
- Sokan úgy gondolják, hogy ez elsősorban egy építészeti díj, és csak Makovecz-követőknek adják, de nem így van. A díj tulajdonképpen egyfajta értelmiségi magatartást ismer el, amibe sok minden belefér, a szakma is, meg az is, hogy Tokaj főépítésze voltam, meg a fiatalok utánpótlás nevelése is, ami ugye nálunk a Miskolci Építész Műhely formájában valósult meg a Kollektív Házban. A főépítészség Tokajban és Felsőzsolcán. Én azt szoktam mondani, hogy mi útitársak voltunk sok mindenben Makovecz Imrével. Tehát az én munkásságom inkább olyan értelemben tükrözi az ő szellemiségét, hogy hasonló volt a beállítottságunk a világhoz, a világnézetünk. Ahogyan az igényességünk és a közösségi felelősségérzetünk is – fogalmazott.
Bodonyi Csaba elmondta, mindketten igyekeztek az egész Kárpát-medencében gondolkodni, bár másképpen. Közel negyven éven keresztül voltak amolyan „furcsa-laza” kapcsolatban, az építészeti közélet aktuális ügyeiben sokszor találkoztak, és dolgoztak is együtt a sárospataki Hild tömbnek a beépítésén.
- Ebben miskolci építészek is részt vettek. Imre csinálta a beépítési tervet, és ebből egy kisvárosi hangulatú épületegyüttes lett. Mi az akkori Északtervnél dolgoztuk fel a terveket, mert akkor az Imrének nem volt irodai háttere. De találkoztunk a Mesteriskolán is, aztán az építészkamara alapításánál, a kamarai törvénynél, majd később én is a Kós Károly Egyesülés tagja lettem, amely a díjnak is az egyik gazdája, a művészeti akadémia és a Makovecz Alapítvány mellett. Alapító tagjává váltam a Magyar Művészeti Akadémiának is, amelynek ő volt a kezdeményezője. A huszonkét alapítóból már csak hárman élünk – avatott be a díjazott.
A két építészt összekötötte a magyar vidék szeretete és a magyar építészeti hagyomány tisztelete. Bodonyi Csaba szerint, ha egy szóval kellene jellemezni, azt mondaná, hogy mindkettőjüknek az országépítés volt a fókuszban. Ez azt jelenti, hogy a közösségépítés legalább olyan fontos volt, mint az építészeti alkotások. Ezért tevékenykedtek annyit közéleti és szakmai témákban.
A díj átadásakor az egyik ünnepi szónok beszédében elhangzott, hogy az építészet nem lehet politikafüggő. Ehhez képest Makovecz Imrét és talán a nevét viselő elismerést is gyakran besorolják konkrét politikai oldalhoz. Ezzel kapcsolatban Bodonyi Csaba úgy fogalmazott, hogy minden lehet politika is, ami közösségekkel kapcsolatos, és volt Makovecznek egy „másik énje” is, aki politizált.
- De nem az építészetével politizált. Egyébként azzal is lehetne, mi próbáltunk is közvetett módon az építészeti gondolkodással állást foglalni. De ennek semmi köze a pártpolitikához. Az egy külön állásfoglalás volt a részéről, amikor annak idején biztatta a Fideszt és a Kisgazdákat, hogy álljanak össze. Nagyon bátor ember az, aki most például a Magyar Művészeti Akadémiát akarja besorolni valahová, és általánosítva állítani valamit háromszázötven emberről. Hogy lenne egységes ennyi ember? Nyilvánvalóan különböző nézetek vannak. Sőt, kettős tagságok is vannak. Szerintem lehet ilyen kijelentéseket tenni, de semmi értelme nincs – magyarázta.
A kérdésre, hogy mit emelne ki a tekintélyes életútjából, azt válaszolta, hogy a praxisa nagy része a középület tervezés területén valósult meg, ezért elsősorban innen említhetők alkotások.
- Általában azt szoktam mondani, hogy az a huszonöt év, amelyet Tokaj főépítészeként munkálkodtam végig a kedvencem, és maga Tokaj, mint város. Ezen a településen több épületet terveztem és persze a településrendezési munkám is benne van. Kedvenc épületet nem könnyű mondani, mert mindegyik a saját „gyermekem”, de ha mindenképpen kell, akkor talán a miskolci Tudomány és Technika Házát, az Egészségügyi Szakközépiskolát, a Barlangfürdő vagy a színház rekonstrukcióját, avagy a Kollektív Házat tudom említeni. Ezeket mind egyformán szeretem. Ahogy az öt saját gyermekemet is – közölte.
Az idén már a nyolcvanharmadik életévében járó Bodonyi Csaba életútja és munkássága tele van eseményekkel és eredményekkel, de mégsem tekint rá teljes elégedettséggel, mert, mint mondta, aki elégedett, annak már nincsenek tervei és nem foglalkoztatja, hogy mi az, ami nem történt meg, mi minden lehetett volna még elérni.
- Az elégedettség elkerül. Most is vannak a fiókomban olyan tervek, amelyekkel én bíztam meg saját magamat. Például a bokortanyák fejlesztése, ami nekem szívügyem, mert ott nőttem föl, és ezzel kapcsolatban csináltam egy ilyen „utópisztikus” javaslatot. Nyíregyháza környékén hatvan ilyen bokortanya volt, amiből ötvenhét még ma is megvan. Furcsa dolog ez az elégedettség, olyan, mint a jól lakottság. Szerintem örülök, ha elkerül, mert az elégedetlenségnek van mozgató ereje, míg az elégedettség passzív. Tehát inkább nem vagyok elégedett. Sok mindent jobban csinálhattam volna, sok minden csak terv maradt.
Nyolcvankét éves vagyok, nagy jövőm már nincsen, de egy pár dolgot remélem, még meg tudok csinálni
– fogalmazott a még ma is aktív díjazott.
