Ugrás a tartalomra

A panaszkodás sosem megoldás

Gallai Judit
Utoljára módosítva
2023. június 04. vasárnap 22:36
Rohanó, különösen a digitalizációval átitatott világunkban sokszor találkozunk olyan esettel, amikor nehezen értjük meg egymást. Elcsúszik a kommunikáció, hiszen vagy tőmondatokban válaszolunk egymásnak, vagy egyszerűen csak hangulatjelekkel. Az is előfordulhat, hogy a chatablakban elküldött pár sort teljesen másként értelmezi a vevő, mint ahogy azt a feladó szerette volna. 
Grafika: Internet

Lehet az egy elmaradt ékezet, félregépelés, és akár az is, hogy nem használjuk már a központozás elemeit olyan gyakorisággal, ahogyan azt megszokhattuk korábban. Egyetlen vessző megléte vagy hiánya az egész mondat jelentésének új értelmet adhat.
Vannak olyan kifejezések is, melyeket pedig egész egyszerűen jobb elkerülni, hiszen már magukban hordozzák a pesszimizmust, a veszteséget. Melyekre gondolok?

„Képtelen vagyok rá.” Abban a pillanatban, hogy ez a kifejezés megszületik bennünk, máris gátat szab elménk és az elért cél közé, azelőtt, hogy bármibe is belefogtunk volna.
„Megpróbálom.” Ahogy Yoda is mondta a Csillagok háborújában: „Csináld, vagy ne csináld. De ne próbáld.” Igaz ez a mondás? Általában azokra a dolgokra használjuk ezt a kifejezést, amelyekre még nem vagyunk készen. Próbálkozás helyett inkább a tettek beszéljenek.

„Bárcsak ne kellene.” A panaszkodás sosem megoldás, és hallgatni sem jó egy örökösen panaszkodó embert. Ha nem tetszik valami, vagy nem szeretsz már valami csinálni, akkor cselekedj, és változtass a helyzeten. Máris jobban fogod érezni magad egy elégedett mosollyal az arcodon.
„Úgy érzem, meg kellene tennem, de..” A kellene szócska erősen negatív töltésű. Veszteséget jelöl, amely lehet akár csak egy szituáció pozitív végkifejlet nélkül. Kritikát is megfogalmaz, melyet jobb kihagynunk a mindennapi szóhasználatunkból. Ahelyett, hogy magunkat ostorozzuk, mit kellett volna megtennünk egy adott helyzetben, koncentráljunk arra az erőre, amelyet be tudunk fektetni a pozitív változás érdekében.

„Szükségem van...” Hányszor használjuk ezt a kifejezést, és valójában hányszor is van szükségünk az adott dologra? Érdemes átgondolni. Ha legközelebb megfogalmazol egy kívánságot, melyben ez a kifejezés kap helyet, vizsgáld felül a helyzetet, valóban szükségét érzed-e annak, amiről épp beszélsz vagy amire vágyakozol. Ha nem, engedd hát el, és minimalizáld a veszteséget. Ha valóban szükséged van rá – tudod, mi a dolgod sokadjára: Cselekedj!

Hogyan válaszolsz arra a kérdésre: Hogy vagy? Hallottuk már sokszor, hogy valaki azt feleli: „Nem túl jól.” Lehet, hogy adott esetben a válaszadó bele sem gondol valós helyzetébe? Ebből a válaszból valóban árad a negatív erő. Fontos, hogy őszintén válaszoljunk erre a kérdésre, és az is, hogy akkor tegyük fel, amikor igazán meghallgatjuk a másikat, érdekel bennünket a hogyléte, és nem csak udvariassági köröket futunk. Nem egyszerűek a mindennapok, életünket számtalan tényező befolyásolja. Mégis, ha erre az egyszerű kérdésre is igyekszünk pozitív választ adni, jobban is fogjuk magunkat érezni.

„Soha.”Apró szócska, mégis azonnali korlátozásokat vezet be az életedbe. Elvágja a lehetőségeid előtt az utat, és szükségtelen korlátokat állít fel. Határozd el most, hogy egyre kevesebbet használod a mindennapjaid során. A fenti kifejezések helyett melyek azok, amiket szerencsésebb beépítenünk a beszédünkbe? A következő héten erről osztom meg a gondolataim.

További hírek

Olvasnivaló

Programok

Jelenleg nincsenek programok!