Koczák Zsolt egy október közepi reggelen épphogy leparkolt az Auchan buszmegállójában, amikor egy idős hölgy fölkéredzkedett a még majd’ félórán át várakozó üres járatra. A negyvenkét éves járművezető 2005 óta dolgozik a közlekedési vállalatnál. Nem kérkedik vele, de megkeresésünkre elmondta: munkáját kezdettől fogva lelkiismeretesen igyekszik ellátni, számos esetben nyújtott már segítséget az utastérben.

A történet szerint néhány perccel a 44-es indulása előtt válhatott világossá a férfi számára, hogy az asszony cukorbeteg, inzulinját pedig elfelejtette magával vinni. Zsolt ekkor felajánlotta, hogy még beszalad az áruház előterében lévő süteményes pulthoz, ám a nő minderről lebeszélte – ez persze nem jelentette azt, hogy menet közben ne pillantott volna rá félszemmel.

Alig hagyták még el a végállomás környékét, mikor azt látta, valamiképp mégis közbe kell avatkoznia. A hejőcsabai megállóban beugrott a szemközti kisboltba. Egy csomag szőlőcukorral tért vissza, aminek köszönhetően az addigra már csaknem bágyadt idős hölgyet pár perccel később nyugodt szívvel tudta a Tapolcai elágazásnál hagyni, a másik járat megérkeztéig.

Az asszony akkor és ott kevésnek érezte háláját a sofőr felé. Ám így legalább az MVK is értesülhetett a munkavállalójuk jótéteményéről. A hétköznapi hősökről tehát csak annyit, hogy gyakran egy plexiajtó választ el bennünket tőlük.