Talán túlzás nélkül jelenthető ki, hogy Miskolcon aligha van olyan ember, aki ne ismerné meg az utcán szembetalálkozva Budai Gábort, a Miskolc Televízió szerkesztő-műsorvezetőjét. A tévés szakember több évtizede dolgozik ezen a pályán, a városi tévének éppen harminc esztendeje oszlopos tagja. Mint mondja, munkája során mindig az volt a legfontosabb számára, hogy a helyi közösséget szolgálja. Gábor kapta az idén, a város napján a Szemere Bertalan közéleti díjat, amit a hivatalos indoklás szerint példaértékű televíziós újságírói munkájával, Miskolc közéletében betöltött szerepével, valamint emberi magatartásával érdemelt ki.

Budai Gábor 1958. június 22-én született Miskolcon, itt végezte általános és középiskolai tanulmányait, mint ahogyan később családjával is itt telepedett le. Elmondása szerint az újságírás, különösen a rádiózás és televíziózás az 1980-as évek végén, illetve az 1990-es évek elején keltette fel igazán érdeklődését.

- Mindig is nagyon szerettem rádiót hallgatni, tiszteltem azokat a szakembereket, akik olyan érthetően, szépen mondták a híreket, információkat. Mivel nagyon szerettem és szeretem mindmáig az anyanyelvemet, örömmel olvastam fel én is hosszabb szövegeket, és valahogy így fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék én is – ahogy akkor mondtam – bemondó lenni – kezdte.

Akkor még más volt minden

Később aztán lehetősége lett kitanulni a szakma alapjait: a városi televízió indulásakor sokakkal egyetemben elvégzett egy tanfolyamot, ezt követően viszont még nem itt kezdett dolgozni, megfordult hírolvasóként a Magyar Rádiónál, ahol a hármas számú Volánbeli főállása mellett dolgozott, ezután pedig a kilencvenes évek elején alakult Kazincbarcikai Városi Televíziónál is eltöltött egy-másfél évet. A miskolci tévénél 1992 februárjában kezdett.

- Akkoriban a helyi televíziók még nem foglalkoztak központi hírekkel, sokkal inkább a város és kisközösségeinek problémáira fókuszáltak. A másik nagy különbség, hogy nem kellett ennyire rohanni, sokszor három-négy napot is kaptunk, hogy kimenjünk terepre, elkészítsünk egy órás magazint, amit aztán akár még a körzeti tévék is átvettek – emlékezett vissza Gábor, aki a városi televíziónál töltött eddigi harminc évben tulajdonképpen az egész média átalakulását, fejlődését is átélte.

Saját bevallása szerint mindig az olyan munkát szerette, ahol az emberek közelében lehetett: szeretett riporterként dolgozni, műsort vezetni, de reklámok, referencia- illetve más filmek narrációjában hangalámondásában is gyakran vett részt. Mai napig úgy vélekedik: nem ő a fontos, hanem sokkal inkább a tévénézők, rádióhallgatók „kiszolgálása”, elégedettsége.

Megtiszteli a nézőket

- A híradóra mai napig alaposan felkészülök. A felkonfokat már délután elkezdem olvasgatni, hogy azok jól menjenek, mire a Miskolc Ma kezdődik, aztán „összerakom magam”, szépen felöltözök. Úgy gondolom ezekkel a nézőket tisztelem meg. Legfontosabb, hogy hitelesen, lehetőleg hiba nélkül mondjam el a legfrissebbeket, hiszen ez egy csapatmunka – meséli Gábor, hozzátéve: természetesen azért szokott bakizni ő is, volt, hogy a headline híreinek képeit nézve elfelejtette a szöveget felolvasni, gyakran pedig szavakkal gyűlt meg a baja. Ezek közül legemlékezetesebb számára a zirci ciszterciták városba érkezéséről szóló tudósítás volt – mondja mosolyogva.

Korábban busszal és villamossal járt munkába, amit nagyon élvezett, mert szeretett az emberek között lenni, velük beszélgetni. Minthogy sokat láthatták a képernyőn, sokan meg is ismerték, de nem mindig a városi tévé bajszos bemondója jutott az emberek eszébe.

- Számtalanszor volt, hogy amint felszálltam a villamosra, mutatták nekem a bérletet, amit én mindig megköszöntem nekik. A legviccesebb eset is egy szerelvényen történt. Egy férfi megszólított, közölte, hogy nagyon ismerős vagyok neki. Én már éppen akartam mondani, hogy miért lehet ez, de ő közbeszólt: Ne segítsen, kitaláltam! Tíz éve maga rakta nálunk a cserépkályhát! Erre én már nem akartam őt ebben a hitében megingatni, ezért csak annyit kérdeztem: És működik? Mire ő nyugtázta, hogy kiválóan, és kérdezte, hogy foglalkozok-e még ezzel. Erre csak annyit mondtam, hogy nem, mert most már fáj a derekam – meséli nevetve Gabi.

Nem hagyta el magát

2019-ben sclerosis multiplexet diagnosztizáltak nála, mivel emiatt egyre nehezebben mozog, egy ideje már nem közösségi közlekedéssel, hanem autóval jár dolgozni. Bár ez gyógyíthatatlan, nem hagyta el magát, mint mondja, ahogyan maga a betegség a fejben indul, ott dől el az is, milyen lesz a lefolyása.

- Emiatt 2020 nyara óta már nem tudok kijárni forgatni, ami hiányzik az emberek közelsége miatt, viszont szinte ezzel párhuzamosan kaptam lehetőséget újra, hogy munkatársaimmal felváltva vezessem a Miskolc Mát. Erőt ad nekem ez is, hogy szükség van a munkámra ma is, hogy a mai kollégáim is úgy látják, ahogyan a neves újságíró, Bekes Dezső mondogatta mindig: „Jó az öreg a háznál!” – hangsúlyozza Gábor, aki hozzáteszi: kollégáitól, ismerőseitől, de még a járókelőktől is sok együttérzést, segítséget kap.

Öröm és megtiszteltetés

Azt, hogy megkaphatta Miskolc város közéleti díját, hatalmas megtiszteltetésként éli meg. „Egy ilyen nagyvárosban sok értékes ember van, gondolni sem mertem arra, hogy engem díjaznak. Öröm és megtiszteltetés persze egy Szemere Bertalanról elnevezett díjat megkapni, még az egészségi állapotomra is jó hatással volt!” – jelentette ki Gabi, aki hozzátette még: családja is nagyon büszke rá.

Budai Gábor jövőre éri el a nyugdíjkorhatárt. Mint mondja, az elmúlt évtizedek után szeretne pihenni, több időt tölteni feleségével, fiaival és két unokájával, de amennyiben az egészsége engedi, azért a miskolci híradót sem engedné el teljesen.