Énekesnek indult

Zongorára az édesanyja íratta be a miskolci Egressy Béni kihelyezett tagozatára, ahol azon nyomban meg is mondták neki, hogy a gyereket inkább írassák át focira. Mondjuk, nem is csoda, hiszen a zeneelmélet nem volt az erőssége, a hallás utáni tanulással mindig is jobban boldogult. De azért csak elkezdett otthon, magától zongorázni tanulni: az első löketet Balázs Fecó dalai adták neki.
- Apukám adott egy kazettát, ezt a mai napig őrzöm. Fecó Hammond-orgonajátéka annyira elvarázsolt, hogy onnantól kezdve Balázs Fecó akartam lenni, majd később vele akartam zenélni. Aztán nagy Edda-fanatikus lettem, és Gömöri Zsolt, az Edda akkori billentyűse lett a következő példaképem – idézi fel a kezdeteket Szabolcs. - A későbbiekben volt szerencsém velük együtt dolgozni sok koncerten keresztül.
A karrierjét énekesként kezdte el a Wallesben.
- A zenekarozás úgy jött, hogy 1998-ban egy átmulatott szombat éjszakán egy 15 éves srácokból alakult rockbanda lépett fel egy miskolci helyen, ahol az első korty alkohol mámorától elkezdtük jól érezni magunkat, és beálltam énekelni – emlékszik vissza. Gyorsan kiderült, hogy van egy zongorája, és behívták billentyűsnek.

Az orgona volt a belépő Slamónál

A helyi ranglétrák megmászása egészen természetesen jött, nem kellett nagyon kilincselnie egyetlen lehetőségért sem. Az első jelentősebb mérföldkő talán mégis az volt, amikor felfigyelt rá Slamovits István. Az Edda gitárosa épp akkoriban jött haza Izraelből, és kezdett el hangszerboltot üzemeltetni Miskolcon. – Mi oda bejárkáltunk egy barátommal megnézni Pista bácsit. De tényleg ez volt, hogy „Pista bácsi, az aranylemezeidet láthatjuk-e?” – meséli nevetve. - Volt bent egy Farfisa orgona, ez volt nekem a belépő a profibb szakmába. Slamó pont bent gitározott, és megkérdeztem, hogy bekapcsolhatom-e azt a hangszert, Pista bácsi. Elkezdtünk játszogatni, és mit ad is Isten, pont tudtam a dalait játszani, amire ő felfigyelt. Néhány héttel később felhívott telefonon, hogy be tudnék-e menni hozzá a boltba. Rögtön kikéredzkedtem a mosdóba óráról, szaladtam Slamóhoz a Széchenyi utcára, és zenéltünk egy hatalmasat. Meghívott az akkor újraalakuló No együttesbe játszani.
Innentől pedig már szépen hozta az élet a további lehetőségeket. Budapestre költözött, több, országosan is ismert zenekarban játszott sessionzenészként. Húszévesen a Walles zenekarral turnéztak a Beatricevel, Slamóval közösen játszott a Republickal, éveken át volt az Unisex billentyűse, nagykoncerteket adtak a Slamo-banddel. Zenélt a sportarénában, volt, hogy 13 ezer ember előtt játszott az Eddával, de turnézott a Hooligansszel is, és dolgozott együtt a Lorddal.

Luxushajón a világ körül

2015-ben jött a lehetőség, hogy elmenjen egy luxushajóra zongorázni. A világ hetedik legnagyobb óceánjáróján, egy amerikai luxushajón lett a partyband billentyűse. A hét hónapos világkörüli út rengeteg élménnyel járt együtt: előbb négy és fél hónapon át hajókáztak Seattle és Alaszka között, majd egy két és fél hónapos világ körüli kanyar következett: Hawaii, Bora Bora, Tahiti, Új-Zéland, Ausztrália és Bali után végül Szingapúrban kötöttek ki.
- Avasi gyerekként meg sem fordulna az ember fejében, hogy elutazzon Bora Borára, de hál istennek sikerült. Nem én vagyok persze az egyetlen a városban, aki ilyet csinált, vagyunk egy páran miskolciak, akik ezeket a köröket megfutották, de talán a legnagyobb kört én mentem, majdnem föld körüli volt – mondja, miközben kalandjait meséli. Alaszkában például egy nagy fekete medvével találta szembe magát, amikor elindult egyedül felfedezni a környékbeli hegyeket, és épp az anyukájának készült egy szelfit küldeni. Kalandvágyó, izgága emberként amit csak lehetett, kipróbált: sziklát mászott, volt bálnavadászaton, merült fókákkal. Nagy álma vált valóra, amikor eljutott Hawaiira, a legtöbb szigetet bejárta, és még szörfözni is tudott egyet.

A partyband zongoristájaként a hét hat napján zenéltek, napi két és fél órát játszottak. A luxushajón töltött hét hónap alatt a mindennapos fellépések mégsem váltak haknizássá, mert folyamatosan törekedtek a zenekarral a megújulásra, élvezettel csinálták, ezért nem volt izzadtságszaga. - Zenélni úgy érdemes, hogy egyrészt legyen barátság, empátia a zenekaron belül, másrészt legyen mindenki hasonlóan felkészült és elhivatott. Legyen meg a közös gondolkodás. Ha az megvan, akkor működik a kémia – vallja.

Miskolc mindig a haza

A nagykoncertek ide és világkörüli út oda, Szabolcs mégis hazajött az Avasra. Az, hogy örökre itt hagyja Miskolcot, soha nem volt kérdés. - Én itt ragadtam, a szó jó értelmében. Baromi jól érzem itt magam, szeretek itt lenni, nekem ez a haza – fogalmaz. A lehetőségek itt is megtalálják: tavaly augusztustól az Ildi Rider tagja, a zenekarban megtalálta a helyét. - Nem olyan nagy léptékű, mint az előző zenekarok, de imádom őket. Azért szeretek nagyon együtt dolgozni velük, mert érezzük egymás rezgéseit az összes zenekari taggal. Nagyon jól működünk együtt, olvassuk egymás gondolatait a színpadon.
Hasonló a helyzet másik zenekarával, a Mini-Artűrrel, amelyet tavaly hozott lére Völgyi Bécóval, akivel Török Ádám és a Mini dalait játsszák a saját elképzeléseik szerint, áthangszerelve. - Csupán szeretetből csináljuk, annak nincs tétje. Csak szeretünk együtt zenélni. Attól működik az egész.