Az április 11-i magyar költészet napja alkalmából több miskolci könyvtár is tematikus programmal készült – és készül az elkövetkező napokban. A II. Rákóczi Ferenc Könyvtár például április 18-án vendégül látja Kégl Ildikót, aki Az Úr kertje és a Mint Jairus lánya című verses kötetét mutatja be beszélgetőtársával, Fecske Csabával.

A Zerkó és Rézi néni az Acélvárosban címmel tartott hétfő délutáni közönségtalálkozón a megjelentek hosszas tapssal köszöntötték az múlt hónapban ötvenedik esztendejét töltő novellistát, akit beszélgetőpartnere elsőként a pár éve megjelent, a hunok idejébe visszarepítő, szatirikus-parodisztikus regénye kapcsán faggatta.

Jenei László azt pedzegette, hogy a Zerkó írása során mennyire érezte úgy a szentesi születésű alkotó, hogy "megtanult írni". 

A József Attila-díjas magyar író és újságíró minderre kifejtette: kevés az olyan, amiben az olvasóközönség és a irodalmi kánon egyetért, az egyik ilyen azonban az, hogy "a novellista igazán nem is tud írni". Holott szerinte a próza legmagasabb foka a novella, ahol a szerző megtanul sűríteni, desztillálni és élesre csiszolni. 

- Nincs olyan nagy regény, amit ne lehetne ötven-száz oldallal megkurtítani - jegyezte meg a vendég a Műút főszerkesztőjének. Hozzátéve: a novella lényege éppen ezért az, hogy hol hagyjuk abba, és bízzuk rá az olvasóra a többit.

Cserna-Szabó András 1997 óta rendszeresen publikál novellákat, esszéket, gasztronómiai írásokat. 1998 és 2000 között a Sárkányfű című irodalmi és művészeti folyóirat prózarovatát szerkesztette. 1998 és 2001 között a Magyar Konyha gasztronómiai folyóirat főmunkatársaként dolgozott. 2006 és 2009 között a Unit magazin főszerkesztője. 2012-től a Hévíz című irodalmi lap szerkesztője, 2018-tól főszerkesztője.

- A regényíró barlanglakó, míg a  novellista legalább annyira bohém, mint egy költő - állapította meg Cserna-Szabó András.

Pikareszkként, fejlődésregényként is értelmezhető szerzeménye kapcsán elárulta: a hunok hihetetlenül túlértékelt nép, igazán nagy sikereket nem is értek el. - Csupán a vandálokat nyomták nyugatra, amivel felrobbantották Rómát - hangzott el.

Ennek ellenére - ecsetelte - majdnem minden Tisza-parti magyar város szereti azt hinni, hogy náluk található az ötödik században élt Attila sírja, sőt, a hun nyelv alaktanáról is jókora vastagságú könyvet írtak idehaza.

- Írott kultúrájuk híján még azt sem tudjuk, hogyan beszéltek, lévén, nincsenek fennmaradt nyelvi emlékeink tőlük - hangsúlyozta az író arra vonatkozóan, milyen arányban keveredtek a tények és a fikciók regényében. A címszereplőről, a törpe udvari bohócról azonban az érdeklődők megtudhatták: a történelmi források alapján létező személyről van szó.

Kiderült még: tárgyalt alkotói munkájában - a gasztronómiai érdeklődéséről és írásairól is ismert - Cserna-Szabó András olyannyira elmélyedt főhősének karakterében, hogy a hetekre magára zárt szobájában már-már vandál módjára látta el élelmezését.

A martinkertvárosi Tompa Mihály Könyvtárba meghívott vendég az európai civilizációs különbözőségek mentén végezetül rámutatott: a rómaiak borával, kenyerével és olajával szemben álló vandál hús- és sör-kultusz voltaképpen ezerötszáz év alatt sem kopott ki, hanem tovább öröklődött.

- Legalább annyira fontos kérdése a kultúránknak a túrós csusza, mint a mohácsi csata - fogalmazott a Miskolcra ellátogató szerző.

A rendezvény - az eseményen ugyancsak megjelent - Barta Gábor önkormányzati képviselő támogatásával valósult meg.