József Attila a Szabad-ötletek jegyzékét Gyömrői Edit pszichoanalitikus klienseként írta a halála előtti évben. Kiadása a magyar irodalom egyik legvitatottabb kérdése, mely sokak véleménye szerint soha nem szabadott volna, hogy a közönség elé kerüljön, hiszen egy ember világának azon mélységeit tárja fel, melyek talán jobb, ha sosem kerülnek napvilágra. Néhányakat mégis kísért a szellem kiszabadítása. – Talán azért, mert ennek alapján sokkal könnyebb megérteni és sokkal jobban lehet szeretni József Attilát és a verseit új megközelítésbe helyezve őt – véli Fandl Ferenc.

A miskolci előadás ötlete Harsányi Attila színművészben még tavaly fogalmazódott meg. – Izgalmasnak találtam az elképzelést – elevenítette fel a kezdeteket a rendező –, meg is csináltuk az Egy óra versek között keretében. Attila olvasta a jegyzéket, és közben, amikor eszembe jutott valamelyik József Attila vers, elmondtam. Annak, az egyébként nagyon jól sikerült előadásnak volt egy kultikus pillanata. Éppen a Semmi című verset mondtam, és amikor annál a sornál tartottam, hogy: „legyen, hogy ne legyen, legyen, hogy ne legyen, mondjuk: Edit” Mielőtt kimondtam volna azt, hogy „mondjuk: Edit”, Attila azt mondta: Gyömrői. Ezt jelnek fogtuk fel, és elhatároztuk, hogy készítünk belőle egy rendes, azaz egy szerkesztett előadást, de valami mást, mint az eddig látható József Attila estek voltak.

A közös beszélgetések, a kutakodások nyomán fellelt háttér-információk és elemzések rávilágítottak bennünket arra – tette hozzá Fandl Ferenc –, hogy az eddigi feldolgozásokból nem derül ki az, hogy József Attila személye, a versei, vagy a viselkedése vajon milyen hatással lehetett a közvetlen környezetére. Míg a versein keresztül József Attila általában egy sajnálnivaló és szerencsétlen sorsú emberként jelenik meg, de számos jel utal arra, hogy valójában egy passzív-agresszív, önsajnáltató és keményen érzelmi zsaroló férfi lehetett. Mi megpróbáltunk összefüggéseket találni a Szabad-ötletek jegyzékében leírtak által megnyilvánuló meglehetősen nyers és durva, kétségekkel és félelmekkel küzdő, szétesett, figyelmet követelő, sokszor gyerekes, traumatizált személyiség és a verseiben megjelenő „szépség” és mélység által közvetített hányattatott sorsú személyiség között. Úgy, hogy ne essünk a sajnálat csapdájába, hanem láttassuk őt a környezetén keresztül például Gyömrői Edit szemén keresztül, akiről azt állítják, hogy többet ártott neki, mint használt.

A Szabad-ötletek jegyzékének nagy része közvetlen vagy közvetett módon Gyömrői Editről, illetve Gyömrői Editnek szól. Tehát tudat alatt és tudatosan is üzen a pszichoanalitikusnak. – Abból indultunk ki, ha Gyömrői Edit, aki megparancsolta az ötletelést József Attilának, akkor egyszer biztos, hogy el is kellett olvasnia azt. Arra voltunk kíváncsiak, vajon mit érezhetett, amikor először elolvasta ezt a rendkívül erős, sok helyen kifejezetten obszcén szöveget? – magyarázta Fandl Ferenc.

A kérdésre a pszichoanalitikust alakító Rudolf Szonja színművésznő válaszolt. – Először nagyon felhúzott a szöveg, de nem az obszcenitása, hanem inkább a monotonitása, az a kissé katatón állapot, amibe belekerül az ember a szöveg olvasásakor. Aztán, ahogy egyre többet foglalkoztunk vele, már inkább áldásosnak éreztem ezt a katatóniát… ezeket az asszociációkat. Egy gyermeki József Attila bontakozik ki belőle… egy ember, aki menthetetlenül vágyott szeretetre, figyelemre és elfogadásra, amiből nem juthatott neki. A dacosságát, a pikírtségét inkább kétségbeesett segélykiáltásoknak vélem. Ezt a szöveget csak végtelen empátiával érdemes olvasni. A József Attilát meg fogom ölni mondat, azért jelentős, mert ezt maga József Attila írta… de a mi olvasatunkban, ez egyben az a pont is a darabban, amikor Gyömrői Edit rájön, hogy talán ő az az ember, aki miatt József Attila eljuthatott addig a pontig, hogy véget vessen az életének. Edit ekkor ébred rá arra, hogy ő kevés volt József Attilához és nem nyújthatott neki valós segítséget.